Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Függelék
szomszédos ablakon besütő holdsugár. És ez a konvencionális átlényegül és lesz az utolsó láncszem abban a romantikus izgalom-sorozatban, amely a fiatalembert megszéditi. Költöztessük át a Mizandíszletét a Képzelt beteg színpadára és az előadást akkor is megtarthatjuk. De szállítsunk csak más diszletet egy modern dráma előadásához - fel sem húzhatjuk a függönyt. Ha pedig egy világositó lekési a végszavát és egy lámpa vagy gyertya nem alszik ki a kellő pillanatban - a függönyt akár újra le.ir engedhetjük. Gyakran azt állítják, hogy mindez a modern díszlettervezők világot átfogó összeesküvéséből fakad, akiknek más céljuk sincs, mint hogy a drámaírókat rabigába hajtsák. A helyzet kulcsa azonban,éppen ellenkezőleg, azokban a módszerekben rejlik, amelyeket a modern drámaírók alkalmaznak, élményeik szinpadi kifejezésére.Időnként egy-egy félénk tervező nem mer a modern dráma szemébe nézni és elfogadni a következményeket, hanem alázatos pózt ölt és azt állítja: a színpad pusztán háttér, amelyről az előadás megkezdése után öt perccel el kell feledkezni. Ám a mai drámaírókat bosszantja ez az önfeláldozó szerénység; ők szüntelenül azt kivárják,hogy a diszlet igenis hallasson magáról és legyen segítségükre. A Marco milliói persze valóságos tervezői csemege, kivált nyitó jeleneteit tekintve, amelyek egy mecset, egy buddhista templom, illetve a kinai nagy fal előtt játszódnak. Az iró óhaja szerint, mindhárom jelenetben középütt egy uralkodónak, egy papnak és egy katonának kell állnia, és ezeket félkörivben veszi körül egy csecsemőt tartó anya, két játszadozó gyerek, egy szerelmesen ölelkező ifjú pár, egy középkorú pár, egy idős pár és egy koporsó. Ezek az alakok három Ízben térnek vissza, különböző jelmezekben.! Guild, hogy a . produkciót anyagilag megvalósithatóva tegye, O’Neill engedélyével elhagyta őket, kivéve, mindhárom jelenetben, azt az egy-két alakot, akinek szövege is van. De az eredmény az lett,hogy mindegyik jelenet jócskán vesztett drámai erejéből. Ez a visszatérő szereplőcsoport biztosította ugyanis, hogy Marco ne egy meghatározott távol-keleti templom vagy egy adott kinai kapu előtt álljon, hanem beleilleszkedjék a keleti civilizáció türelmes világába. Banális szavainak épp az adott sajátos értelmet, hogy ehhez az emberi körhöz intézte őket; és e kör tagjai javarészt túlságosan bölcsek és túlságosan közömbösek voltak, ne
