Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
nak, mint a polgárság és a milliomosok száméra. "Találjátok meg az Istent és tisztuljatok meg bűneitektől" - ezt a tant a templomba járó amerikaiak teljes mértékben elfogadják, feltéve ba a bűnös, a tisztulási folyamat részeként, börtönbe is hajlandó menni. De miképpen reagálnak majd egy olyan drámára, amely beéri azzal, ha a bűnös az Istent találja meg? Egy paraszt, miután megvívta harcát a sötétség erőivel, éppen akkor tisztul meg a bűntől, mikor az általa meggyilkolt gyermek feltehetően az alatta elterülő pincében van. A feleségét verő férfi megvetés tárgya minden tisztességes gondolkodású amerikai előtt, aki elfogadja a tiszthez és úriemberhez illő angolszász magatartás kódexét. Vajon elismerhetik-e egy olyan parabola igazságát, amelyben egy feleségét verő férfi visszatér az égből, hogy megverje utószülött gyermekét is és mégis felmentést nyer? A Garrick Theatre-ben töltött első évadaink során az efféle problémák korántsem holmi irodalmi gyakorlatok voltak, amelyekben az egyénitől az általánoshoz vezető ut módozatait próbálgattuk volna. Időnként ezer dollárnál is kevesebb tőkénk volt a bankban. Ha nézőinket csak felháborítjuk, de meggyőzni nem sikerül őket, ez azt jelentette volna, hogy bezárhatjuk színházunkat és végét vethetjük egészkisérleti vállalkozásunknak. A közönség kihívásénak ezt az izgalmát mindmáig érezzük. Vajon el tudjuk-e fogadtatni a nézőkkel Nina Leedset, aki szándékosan vetéli el törvényes gyermekét, megszüli a fattyut és szeretőt tart, és mindezt nem a bűnben való fetrengésnek érzi, hanem vele született jogénak? És a jómódú New lork-iak, akik vidor piknikezokként fickándoznak a háború utáni prosperitás hullámain, vajon miféle megtisztulást érezhetnek a Kecskeének forradaimitragikumának láttán vagy az Ember és a tömegek harcoló proletariátusának álmait és gyászdalait figyelve? Díszleteim-hát ilyen kísérletekhez kapcsolódtak, amelyek hol beváltak, hol megbuktak. Munkámból azt a következtetést vontam le, hogy a díszlettervezőnek bele kell nyugodnia: a diszlet soha nem lehet fontosabb, mint a produkció, amelynek részét alkotja. Sikerét vagy bukását az határozza meg, hogy a fények, formák,gesztusok és hangok összefüggő totalitása mennyire tudja az előadott 108
