Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

drámát értelemmel felruházni. Szüntelenül megfeledkezünk arról, hogy egyetlen dráma sem játssza el önmagát, még akkor sem,ha elsőrendű drámairó alkotta. Maguk a szavak és a legaprólékosabb szerzői utasítások is csak jelzést adnak a játék mikéntjére vonatkozóan. Ha egy dráma szövegét egy hang helyett tizenkettő olvassa fel, ebből még nem lesz előadás. Hogy a drámai dialógusból dráma legyen, amelyet akár a legkevésbé kritikus hajlamú közönség is elfogadhat az élet utánzásának vagy értelmezésének, ehhez óriási erőfeszítés szükséges, össze kell hangolni a beszéd lejtését, az arckifejezés pantomimjét, a gesztusok és mozdulatok finom árnyalatait, és fáradhatatlan próbamunkával ki kell dolgozni hangsúlyaikat, ritmusukat és osszjátékukat. A színházi szlengezt igy mondja! a drámának "át kell hatolnia a rivaldán". És még ott is, ahol a rivaldát elavultnak tartják, a szinpad határát mindig jelzi valamilyen láthatatlan vonal, amely a színészek törekvéseit elválasztja a nézők várakozásától. Minden előadás harc a közönséggel, amelyet minden este újra meg kell nyerni. A díszletek, legyenek bár realisták vagy szimbolikusak, absztrakt vagy utánzó jellegűek, csak erődítmények egy csatatéren, amelyen a közönséget vagy sikerül legyőzni, vagy sem.

Kincs olyan diszletezési módszer, amelyet mint esztétikai formulát mindenütt meg lehetne ismételni, különböző környezetekben a legradikálisabban eltérő diszletezési eljárások is egyenrangú színházművészeti értéket képviselhetnek. Pitoeff a Liliomot Párizsban szándékoltan fantasztikus modorban rendezte; fantasztikus volt a liget, a viskó és a mutatványos negyed csakúgy, mint az ég. Az Aki a pofonokat kapja ézinpadképe csaknem vázlat szerű volt; a színpadra csupán egyetlen plakát került és piros szalag jelezte egy sátor körvonalait. Ha valaki e díszleteket össze akarja vetni a Theatre Guild számára készült realisztikusabb színpadképekkel, nem azt kellene kérdeznie, hogy vajon a képi formalizmus magasabb rendü-e a képi realizmusnál vagy sem, hanem azt, hogy melyik díszletben vált Liliom jelentékenyebbé vagy Andrejev hőse érthetőbbé? Én láttam, amint a Berlini Állami Színházban III. Eichárd fel s alá viharzott Jessner és Pirchan vérvörös lépcsőjén. De gonoszságát épp oly sikerült drámai formában jelenítette