Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

A díszlettervező és a színház

A vázlatok A.vázlatrajz technikájánál a következő követelmények tartandók szem előtt: 1. A rajzokat rögtön a szinpadnyiláanak megfelelő arányokban kell felskiccelni. Ebben az esetben nem fenyeget az a veszély, hogy a kiviteli rajzok elkészítése során használhatatlanná válik a már megtalált kompozíció. 2. Vázlat készítésére bármilyen eszközt igénybe vehetünk: puha vagy kemény ceruzát, ecsetet, tollat, szenet, itt az a legfőbb követelmény, hogy a vázlat gyorsan készüljön. Az alapvető kompo­zícióé felépítést és az alapvető gondolatot gyorsan és eléggé át­tekinthetően lerögzítjük és áttérünk a következő változatra. A rajzok ne legyenek nagyméretűek. A kis, 10-15 cm méretű skiccek arra késztetnek, hogy elkerüljük a részleteket és csak a legfon­tosabbat rögzítsük. Sok fiatal, tapasztalatlan díszlettervezőt keserített el az,hogy túl részletesen és hosszadalmasan kidolgozott vázlatai rengeteg idejét és energiáját emésztették fel. Mert sok vázlatot kell készíteni. Méghozzá több változatban. S ha a tizennyolcadik vázlatot végül is jónak találod, tedd fél­re és kiscreld meg másképp. És ha az uj variáns rosszabb, térj vissza az elsőhöz és dolgozd ki. 3. Valószínűleg az a leghelyesebb, ha ezek a vázlatok rögtönszi­­nesben készülnek: vizfestékkel, akvarellben, színes ceruzával, - szóval olyan eszközzel, amellyel gyorsan lehet dolgozni. Ez azért helyes, mert megtanít arra, hogy vizuális képmásokban gondolkoz­zunk, amelyeknek kialakult formájuk, szinük és anyaguk van, ne pedig először a formát dolgozzuk ki, s azután külön a szint. Jó, ha a formai koncepció minél teljesebben, kialakultabban szü­letik meg bennünk. 93

Next

/
Thumbnails
Contents