Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

A díszlettervező és a színház

Ha a díszlettervező agyában születő vizuális képmások szavakkal kifejezhetők volnának /ez rendszerint nem megy/, akkor ez körülbelül igy hangzanék:

"Derült, égszínkék ég elé vörös cseréptetőt rakok fehér kéménynyel. Felülről aranyló juh.arág csüng le. Egy kötélen fehérnemű szárad: málnaszin szoknya, tarka fejkendők, a ház előtt napraforgók virit anak..."

Vagy: "Hatalmas, szürke kőkerítés... Fekete ajtónyilás, lilás, kopár, levéltelen fa... Balra sötétzöld repkény kúszik a falon egy egészen magasan fekvő kis ablakhoz, amelyből matrac lóg kifelé. Fehér-vöröscsikos."

Ha a dis.zlettervező ilyen komplex, módon gondolkodik, akkor elkerülheti azt, hogy jónak Ítélt fekete—fehér skicce felett kínosan gyötrődjék: milyen szinü legyen ez vagy az a tárgy.

Én magam nem mindig tartottam be e szabályt, amelyet lelkesen ajánlok másoknak. De még egyszínű rajz készítésénél is arra törekedtem, hogy önmagam számára tisztázzam: ez a fekete tussal rajzolt tárgy vörös lesz, a másik meg zöld.

4. A vázlatok megrajzolásánál, mint fentebb mondottam, szem előtt kell tartani a szinpadnyilás arányait, egyéb vonatkozásban azonban ne kössük meg fantáziánkat. Ne gondoljunk arra, hogy a színpad rosszul felszerelt, hogy a színház igazgatósága nagyon kevés pénzt adott az előadásra, hogy az előadás tájolásra készül és a díszleteknek könnyen összeállithatóknak kell lenniük.

A gyakorlat azt mutatja, hogy egy jól megfogott diszletmegoldás nyomán apró kompromisszumokkal bármely, leegyszerüsitett változat elkészíthető. És fordítva: ha állandóan csak az olcsóságon, a hordozhatóságon, a könnyű díszleten törjük a fejünket, s nem találunk Ihletett megoldást, semmi jó nem sül ki a dologból.

Igen nagy hibát követnek el azok a rendezők és igazgatók, akik a díszlettervező munkájának kezdeti szakaszán bekukkantanak a díszlettervező vagy a makettkészitő műhelyébe, s bár még fogalmuk sincsen a díszlettervező koncepciójáról, már beleszólnak:

94