Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
ml tetszik terme nekünk magunknak és mi a nézőknek. E szavakban vissza nem adható, általános élmény teremti meg a színdarab képmását, Ezt emlékezetünkbe kell vésnünk, sőt le is kell Írnunk, miután a további munka során, a cselekmény, a szereplők, az előadáshoz nélkülözhetetlen tárgyak stb. összeírásánál, a gondok és vesződségek közepette ez az első kép elhalványulhat emlékezetünkben. Az anyag további, gyakorlati jellegű tanulmányozása nyomán már meg kell születniük az első vázlatos, de lehetőleg minél szemléletesebb feljegyzéseknek, a darab felvonásokra, képekre tagolásának. Ha a színdarab anyaga nehéz, ha még nem ismerjük a díszlettervezést döntően befolyásoló tényezőket /például olyan korszakról szóló történelmi dráma vagy klasszikus mü fekszik előttünk, ámenről az adott pillanatban még nem vagyunk kellően tájékozottak/ , akkor sem odázhatjuk el a munka következő szakaszát: meg kell rajzolnunk azokat a vázlatokat, skicceket, amelyek a darabról szerzett első benyomásainkat rögzitik. így alakul ki egyéni, közvetlen látomásunk a darab külső formájáról, amelyet meg kell őriznünk a későbbiekre. Miután anyagot gyűjtöttünk, albumokat, könyveket néztünk át, múzeumokat látogattunk, tanulmány óztuk a darab múltbeli előadásait, amennyiben klasszikus műről van szó -, miután magunkba szivtuk a korszakot, stílusát, építészetét, mindennapi életét, öltözködését, tehát megszereztük az elengedhetetlen tájékozottságot, újból visszatérhetünk a skiccek készítéséhez, amelyek most már teljesen mások lesznek. De miután megállapodtunk a megfelelő megoldásnál, nézzük át újra az első skicceket. Igen gyakran előfordul, hogy az eredeti formájukban nem megfelelő első rajzok valami olyan értékes elemet tartalmaznak, amelyet a további kidolgozás során elhanyagoltunk. 92