Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

A díszlettervező és a színház

pad a sötétséggel, bánattal, éjszakával kelt, a gyermekkorunk óta magunkban őrzött félelem és rettegés benyomásától - a sötét szoba ma is bizalmatlanságot ébreszt bennünk.

És bármennyire meggyőzzük : is a nézőket és önmagunkat arról,bogy a szinpadi fekete háttér nem egyéb, mint szinpadi jelzésszerüség, amely önmagában semmit sem jelent, a gyakorlatban mégis azt látjuk, hogy egy éjszakai temető—jelenetnél igen sikeresen alkalmazhatjuk a fekete bársonyt, s a háttér semmit nem ront a jelenet hangulatán, de ha ugyanilyen "semleges" háttér előtt néhány részlet segítségével jól megvilágított szobát vagy verőfényes sétát akarunk bemutatni egy kacagtató vígjátékban, akkor nem sok örömünk telik az eredményben.

Még nem oldottuk meg a valóban semleges háttér problémáját,a hátterét, amely oly semleges, mint a tejüveg, amelyen nem látható egyetlen vonal vagy folt sem, s egyenletesen megvilágítható.lehetséges, hogy a színpadra betörő szintetikus anyagok között akad ma jd olyan is, amely varrásnyomok és összeillesztési helyek nyomai nélkül veszi körül a szinpadtérséget, s meghozza e fontos probléma megoldását.

Tegyük fel, hogy a feladatot ilyen vagy másfajta módszerekkel megközelítőleg megoldjuk, mint ahogy sok korszerű előadásban ez már meg is valósult vagy megvalósulásra vár.

Tegyük fel, hogy találtunk egy olyan semleges hátteret, amely lehetőséget nyújt rá, hogy figyelmünket kizárólag annak szenteljük, ami e háttér előtt lejátszódik, s teljesen megfeledkezhessünk magáról a háttérről.

És akkor kiderül, hogy az ilyen háttér nem csupán akkor hasznos, sőt nélkülözhetetlen, ha a díszleteket mellőzni kivánjuk, hanem éppen ellenkezőleg, szükség van rá a diszletek egy sajátos fajtájának megalkotásánál is, amelyről az alábbiakban lesz szó.

87