Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

A díszlettervező és a színház

különböző koncepcióit állitsa fel és alkalmazza. Megkíséreljük leírásukat. E módszereknek nincsen pontos, tudományos elnevezésük, ezért feltételes nevet adunk nekik.

a/ Festészeti-illuzórikus módszer

E módszert a tizenhetedik-tizenkilencedik század színházában dolgozták ki, igen elterjedtek a festői díszletek korában, s Polenovtól Golovinon át Kusztogyijevig*minden nagy orosz szinpadi díszletterve ző élt vele.

A diszlet alapja a festészeti vázlat /azaz kétdimenzióju festészeti alkotás/ volt, s amikor ezt a színpadra vitték át /már színpadi méretben/, minden eszközt igénybevettek, hogy a szinpad keltette benyomás minél közelebb kerüljön ahhoz, amit a vázlat nyújtott, s elrejtsék a néző elől a szinpad reális mélységét. A vázlatot sikokra bontották, egyes részeit különböző sikokon helyezték el a szinpad különböző mélységében — ezek az eszközök nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy az éló, háromdimenziós színészek a szinpadi térben mozoghassanak. A festői-illuzórikus módszer követői számára ideális megoldás lett volna, ha kétdimenziós, "lapos" színészeket teremthetnek, akik a kép sikján ide-oda kúsznak.

Az effajta szinpadértelmezést természetesen szándékoltan egyszerűsítjük le, hogy világosabban kitűnjék lényege. A festői díszletek is teremtették bizonyos fokú festészeti terség-illuziót, amely azonban a középen lévő helyek kivételével a nézőtér egyetlen más helyén sem érvényesült.Az oldalsó helyekről a sikokra tördelt

*Polenov, Yaszilij /1884—1918/. Az életből meritett benyomásokon alapuló és az előadás érzelmi hatóerejének fontos tényezőjét képező festői díszletek uj stílusának egyik megteremtője.

Golovin, Alekszandr /1863-1930/. A látványos diszlet iránti hajlam, a szin kifejezőerejét nagymértékben felhasználó diszlet jellemzi munkáit. Mejerholddal dolgozik a huszadik század első évtizedében s díszleteiben segítséget nyújt a rendező azon törekvéseihez, hogy megteremtse a szinpad és a nézőtér művészi kiképzésének egységét. Az Októberi Forradalom után legjelentősebb díszleteit a Művész Színházban, Sztanyiszlavszkij rendezte darabokban alkotta.

Eusztogyijev, Borisz /1878-1927/. Bepin, majd Golovin tanitváiya. Díszleteit a realizmus, a természet költőiségének visszaadására való törekvés jellemzi. 1920 után a szinpadi konstruktivizmus hivéül szegődik.

83