Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
A megemelt előszínpadinál a színészek még közelebb léphetnek a nézőhöz, ami az előadás számára gyakran fontos. A díszlettervező felfogása a színpadról A díszlettervező a szinpadnyilás téglalapját, amelyen az előadás, díszleteivel és a mozgó színészekkel együtt kirajzolódik, megelevenedő képnek tekintheti, amely a festészeti kompozició eszközeivel oldható meg; s ugyanúgy tervezi bele ebbe a tégláiapba a díszleteket és a színészeket, mint ahogy a festő szerkeszti meg vásznán a képet. Ez a felfogás azonban csak egy esetben állná meg helyét:ha a színpad, a díszletek és a színészek laposak, kétdimenziósak lennének, Ugyanúgy, mint a vászonra festett festmény. De a színpadi látvány csak a nézőtéri helyek egy kis részénél /amelyek a terem közepén, a színpad közepével szemben helyezkednek el/ kelti a kétdimenziós kép benyomását. Az összes többi helyen - és ezek vannak.túlnyomó többségben a nézőtéren - a színpadot nem a szinpadnyilás síkjaként érzékelik a nézők, hanem olyan térnek, amelyet a nézőtértől a szinpad portáljai választanak el, a legrosszabb esetben pedig olyan doboznak,amely eléggé mély, s nemcsak hátsó fala van, hanem jól látható oldalai is. Ezt a körülményt nevezhetjük talán a díszlettervezői munka alapvető tényezőjének is, ez különbözteti meg művészetét a festő, a grafikus, az illusztrátor, a falfestményeket készitő művész stb. alkotómunkájától, más szóval; a képzőművészet mindazon fajától, amelynek meghatározó vonása a kép sik volta. A színpadi díszlettervező számára alapvetően fontos, hogy érzékelje a szinpad térbeliségét - ez színházi munkája minden lépésének nélkülözhetetlen feltétele. '-Z előadások rendezésének különböző módszerei azonban arra késztetik a szinpadi díszlettervezőt, hogy a szinpad értelmezésének a 82
