Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
Az előadás szemmel felfogható részének - a színészek külsejének, a szlnpadtér felépítésének és berendezésének, a fényhatásoknak - megszervezése a színházi díszlettervező feladatköre; az előadásnak ezért a részéért őt terheli a művészi felelősség. A díszlettervezőnek teljes egyetértésben kell dolgoznia a rendezővel, aki a darabot színpadra viszi. A rendező és a díszlettervező kapcsolata azonban gyakran elfajul és ezért hasznos röviden rámutatni arra, milyen alapra kell a kapcsolatot fektetni. Az előadásért elsősorban a rendező felelős. Ebből az következik, hogy övé az utolsó szó! A díszlettervező hasznos munkájának feltétele, hogy a darab tanulmányozásának ugyanazt az előkészületi fázisát járja be, mint a rendező. Nem szabad elmaradnia a rendező mögött a darab eszméje, szerkezete, a szereplők alakjai és a színpadi cselekmény megértésének folyamatában. Másrészt a díszlettervezőnek mint képzőművésznek az a feladata, hogy konkrét .tárgyakban, formákban, színekben és vonalakban jelenítse meg a rendező általános eszmei és pszichológiai jellegű koncepcióját. A rendezőtől nem lehet megkövetelni e feladatok konkretizálását. A rendező igényelhet derűs tájat a színpadon akkor is, ] ha nem tudja, hogy milyen elemekből áll össze ez a táj. Kérhet egy tragikus jelmezt, anélkül, hogy előre jelezné azokat a formákat és színeket, amelyeknek megfelelő párosítása a tragikus hatást biztosítja. A szlnpadtér jellegének meghatározásakor azonban feltétlenül sziisséges a rendező és a díszlettervező szoros kapcsolata, mert a szlnpadtér felépítése határozza meg a beállításokat, a színészek mozgását, másrészről viszont a diszlet összetevői biztosítják végeredményben a vizuális hatást, amelyért az előadás díszlettervezője a felelős. 76
