Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
A rendező és a díszlettervező közötti leggyümölcsözőbb művészi kapcsolat kialakítása olyan tantervet követel meg szinházi főiskoláinktól, amely biztosítja, hogy a jövő ifjú rendezői kellő képzőművészeti előkészítést nyerjenek, a fiatal díszlettervezők pedig megismerkedjenek a rendezői munka alapjaival. Az olyan színházban, amely jogot formál az előrehaladásra,uj módszerek keresésére, amely színház nem elégszik meg egy bizonyos, általa csalhatatlannak és minden időben korszerűnek Ítélt hagyomány folytatásával, a rendezőnek és a díszlettervezőnek feltétlenül ismernie kell a színházművészetnek.azokat az alapjait, amelyeket a jelenben és a legközelebbi jövőben valóban szilárdnak és megdönthetetlennek tartanak, hogy ezekre támaszkodva szabadon és merészen térjenek rá uj, ismeretlen utak keresésére. Beszéljünk ezekről az alapokról. Szinpad és nézőtér A régi és mai szinházi helyiségek különböző típusai, a még fel nem épült színházak általunk ismert tervei, csakúgy, mint a közzé nem tett, sőt meg sem alkotott tervek, egyazon célra törekszenek: a nézők jó látásviszonyaira. A nézők száma az épület körülményeitől függően változhat, de rendszerint sokszorosan felülmúlja az előadás szereplőinek számát. Érdekes, hogy a társadalmi rendszer mindig hatott azokra a követelményekre, amelyeket a szinházhelyiségekkel szemben támasztottak. Az ógörög demokratikus állam szülte az amfiteátrumot,, amelyneknézői körülbelül azonos Xátásviszonyok mellett nézhették az előadást, a tizenhatodik-tizennyolcadik századi európai államok feudális rendszere a szinházhelyiségen belül osztályok szerint különítette el a látogatókat. Jellemző példái ennek azok a cári színházak, ahol akadémiai színházaink mind a mai napig működnek - művészi munkájuk nem kis hátrányára. 77