Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
A DÍSZLETTERVEZŐ és a szihpad /Segédkönyv if.iu díszlettervezők: és érett rendezők számára/ Minden bonyolult művészetben - s a mi korunkban a szinházi diszlettervező művészete oly gazdag azokban a módszerekben, amelyek sok évszázadon át a különböző népek körében kialakultak,bogy bízvást nevezhetjük bonyolultnak - alapvetően fontos, hogy jól ismerjük legegyszerűbb alappilléreit, azokat az alapvető feltételeket, amelyek - ha jól határozzuk meg őket - lehetőséget nyújtanak a legmesszebbmenő, legsokrétübb és leggazdagabb következtetések levonására. A színház legfontosabb kifejezőeszköze a cselekvő színész.Az emberi látásmód törvényei alapján azonban a néző nem tudja elszigetelten nézni a színészt attól a környezettől, amelyben cselekszik. Ez a környezet soha nem válhat lényegtelenné, észrevehetetlenné. Mindenképpen hat a nézőre, Ugyanúgy, mint a színész megjelenése, külseje, jelmeze, kikészítése, maszkja, kellékei. Az előadás fénymegoldásai - a fehér és a színes fény, az erős vagy gyenge megvilágítás, a különböző fényforrások be- és kikapcsolása - szintén hatalmas hatáseszközök. A modern színházban a nézők az előadást látás és hallás utján érzékelik. A külföldi színházak végeztek ugyan kísérleteket arra vonatkozóan, hogy a szagokat is bekapcsolják a szinházi kifejező eszközök sorába - ezek a kísérletek azonban nem váltak be és nincs rá jel, hogy a jövő szinháza komolyan igénybe kivánná venni az effajta eszközöket. 75
