Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

Színház, drámaíró, néző

Senki nem vonja kétségbe, hogy ha napjainkban megjelenik egy mélyenszántó és tehetséges színdarab, amely korunk lényegbevágó kérdéseit jó színészek tolmácsolásában tárgyalja, nagy örömmel fogadjuk.

Sőt, továbbmegyek, véleményem szerint ebben az esetben örömünkben nem is kérünk számon a rendezőtől ujitó felfedezéseket, hanem hálásak vagyunk neki, ha a drámai mü gondos megrendezése során nem akadályozza a színészeket abban, hogy jól játsszák el.

De ha a művészet előrehaladását tartjuk szem előtt, nem szabad magunkat effajta megfontolásokkal megnyugtatnunk, különösen azért, mert nem tudjuk előre meghatározni, mi mozdítja előre a művészetet az adott időszakban; az uj tartalom követeli—e meg az uj technikát, vagy pedig éppen ellenkezőleg, az uj technikai lehetőségek nyitnak-e kaput az uj tartalom kifejezésére.

Emlékezzünk csak vissza, a film megjelenésekor csupán technikai újdonságnak, mutatványnak számított és sok éven át csak üres szórakozást nyújtott, mig nem ért el olyan technikai fokot, amelynek alapján megszülethetett a Patyomkin páncélos.az Anya, a Csapa,jev, Chaplin művészete és a modern filmművészet, amely széleskörű lehetőséget nyújt mély, és egész valónkat megrázó alkotások létrehozására.

Országunk tudományos, technikai és művészi színvonala általában és egészében vezető helyet foglal el a világ kulturális életben Ez vitathatatlan tény.

Vizsgáljuk meg, milyen mértékben él ezzel a szerencsés helyzettel a mai szovjet színház.

Építészet

Nagy színházaink többsége a tizenkilencedik század elején és közepén épült, bizonyos mértékben modernizált /a páholyokba széksorok kerültek, bevezették a villanyt, felállították a tizenki-59