Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Színház, drámaíró, néző
A szinház szervezetének kollektiv jellege következtében igen nagy felelősség nehezedik a szervezés és a vezetés vállára. A szovjet szinház tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a szinház élén egyetlen embernek kell állnia: a rendezőnek, akinek programja és művészi módszere megfelel a kollektíva többségének. A társulat kollektiv vezetésének formái - a rendező felett álló kollégiumok, művészeti tanácsok, vagyis a csoportos vezetés különböző formál - nem váltak be, nyilvánvalóan azért, mert nem eléggé operatívak s hajlanak a hosszú vitákra oly kérdésekben, amelyekben gyorsan kell dönteni. Egyetlen vezető sem dolgozhat azonban felelősségteljes segítőtársak nélkül, akik osztják nézeteit és tanácsokkal látják el. Ez a vitathatatlan tétel az utóbbi évtizedek folyamán különböző változatokban valósult meg - kezdve a vezető teljes diktatúrájától a vezető befolyásának elvesztéséig és a kollektívában való felolvadásig. Igen fontos, komoly tanulmányozást érdemlő kérdés az, hogy milyen mértékben hat a vezető a kollektívára és milyen a kapcsolata a művészekkel . A vezető abszolút diktatúrája, amely a szinház művészi szervezetét a rendezői elgondolások megvalósítási gépezetévé változtatja, néha nagy fellobbanásokra vezetett, de soha nem hozott létre életképes színházat, A jelenség okát később, a "Rendező és a szinész" fejezetben vizsgálom meg. 4. A szinház művészete a különböző társadalmi rendszerekben a legkülönbözőbb célok szolgálatában állhat. Előfordulhat, hogy aktiv tényezője a társadalmi rend bomlasztásának és a társadalom rothasztasának. A szocialista rendszer feltételei között a színházművészet, olyan felvirágzás esetén, amelyről . álmodozunk, sokrétű funkciót tölthet be, talán még sokoldalúbbat, mint amit ma elképzelünk. 51