Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Színház, drámaíró, néző
Amikor most részletesen kifejtettem arra vonatkozó elképzelésemet, hogy feltétlenü.1 szükség van azoknak a különböző módszereknek békés és baráti együttélésére, amelyek 'egyaránt hivek a szocialista realizmus elvéhez és egyaránt szolgálják a szovjet nép érdekeit, senki ne gondolja, hogy bárkire is rá akarnám erőszakolni a szinházról vallott nézeteimet, kivéve azokat az olvasókat, akiknek tetszését elnyerik. A színházművészet sajátosságai és a színház szerepe korunkban 1. A színház minden más művészetnél sokoldalúbban és teljesebben fejezheti ki a művészi elképzelést. A színház több művészet - az irodalom, a festészet, az építészet, a zene, a tánc és a színészi játék önálló névvel nem rendelkező művészetének szintézisével élve, a teret és időt felhasználva, a nézőre való ráhatás legerőteljesebb eszközeivel rendelkezik. A szinház kifejezőeszközeinek gazdagsága, amely előnyösen különbözteti meg más művészetektől, egyúttal legsebezhetőbb pontja is, mert ha nem élünk helyesen ezekkel az eszközökkel, akkor egymás hatását zavarják. Sok oka lehet annak, ha rossz előadás születik, de mindezek az okok két csoportba oszthatók! a/ a szinházmüvészet valamely alkotóelemének /például az irodadalmi anyagnak vagy a szinészi játéknak/ halványsága; b/ a rosszul társított vagy felhasznált kifejezőeszközök, meg abban az esetben is, ha külön—külön jók. A korszerű 3zinház kifejezőeszközeit alapvetőekre és kiegészítőkre oszthatjuk fel. Az első csoportba, amely nélkül előadás nem jöhet létre, csak kettőt sorolhatunk: a drámairodalmat /az irodalomnak azt a műfaját, amely meghatározza a szinpadi hősöket és az események menetét/ és a színészeket, akiknek cselek-4-8
