Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Könnyű fajsúlyú cikkek
Lássuk, mit ir a későbbiekben! A későbbiekben pedig lassan, de biztosan, teljes térfogatában kibontakozik a szerző hatalmas alakja - a dolgos művész és közéleti személyiség, a korát ékitő egyéniség képe. Egyébként megjegyezzük, hogy az egész memoárirodalomban egyetlen olyan példára sem bukkantunk, amikor a szerző az ifjúi években elkövetett kis bünöcskék bevallásának módszerét átvitte volna érett évei tevékenységének ismertetésére. Nyilvánvaló, hogy a gyermekkorban elkövetett hibák korai felismerése későbbi életük folyamán mindennemű hibás és tiltott dologtól megóvta a szerzőket. Nem kevésbé jelentősek az iró morális arculatának meghatározásánál környezetével kapcsolatos megnyilatkozásai. Igen nyomatékosan óvjuk a kezdő emlékirat-szerzőt attól, hogy engedve a csábitó lehetőségnek, egyéni "elszámolásait" is beillessze emlékirataiba, különösen pedig azokról! való véleményét, akik az emlékiratok megjelenésének örömteli napját még megérik. Erre a szabályra különösen ügyelniük kell a művészeknek, tudósoknak és politikusoknak - e területen gyakran merül fel vita, a bírálattal való nézeteltérés, vitás nézetek stb. Az emlékiratok szerzője nagylelkűséget tanúsítván volt ellenfeleivel szemben, végső esetben mégis két hatalmas fegyvert vonultathat fel meggyőződésének, jogainak és álláspontjának védelmére: az előszót és a függeléket. Emlékiratunkhoz tekintélyes emberrel Írassunk előszót, aki felszólító módban mutathat rá, hogy milyen értékes munka kerül az olvasó kezébe. És ha a tekintélyes ember kijelenti, hogy korunk legnagyobb,legjelentősebb ............................./kitöltendő/ munkája fekszik előttünk, hogy ........................../kitöltendő/ terén, kifejtett munkássága uj korszakot jelent, hogy az emlékirat szerzőjének merész lényegretörése Newtonhoz/ Michelangelóhoz,Beethovenhez, Tolsztojhoz, Sztanyiszlavszkijhoz, Einsteinhez, Eisensteinhez - a nem kívánt törlendő/ hasonló stb. stb., akkor bát— 138
