Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
A maszk-vázlat rajzolása közben feltétlenül gondolni kell annak a színésznek az arcára, akinek készül. Hem lehet maszk-vázlatot rajzolni, ha még nem ismerjük a szereplő színészt. A leghelyesebb, ha könnyedén felskicceljük a szinész arcához hasonló portrét és azután fölérajzoljuk azokat a változtatásokat, amelyeket a maszk segítségével kívánunk elérni. E módszer megtanít arra, hogy reálisan lássunk hozzá a feladat megoldásához, ne pedig kivihetetlen álmokkal szórakoztassuk el önmagunkat. így például, ha a színészéhez hasonló, pisze orrú profilt rajzolunk, szabadon válogathatunk a felragasztható és megfelelő flumák között. Ha viszont a színésznek nagy az orra, akkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez az adottság megváltoztathatatlan és a maszk-megoldásnak számolnia kell vele. A legnehezebb dolgunk akkor van, ha olyan fiatal és szép színészek számára kell maszk-vázlatot készítenünk, akik fiatal és szép mai hősöket alakítanak, mégpedig természetesen a saját arcukkal. Az általános, "komplex" vázlatoknál nagy figyelmet kell fordítanunk az arcok megrajzolására. Ha nehéz olyan szépnek megrajzolnunk őket, mint amilyenek az életben, sematikus ábrázoláshoz folyamodhatunk amelyet a rajzos divatlapok nagy sikerrel alkalmaznak. A díszlettervező munkája a színpadon. Miután a színház jóváhagyta a díszlettervező munkáját, következik a második szakasz, a díszletek kidolgozása a műhelyekben. A díszlettervezőnek rendszerint még kiegészítő munkát kell végeznie a már elfogadott kiviteli rajzokon és maketteken, hogy minden részlet teljesen világos legyen azoknak a műhelyeknek számára, ahol a díszleteket felépitik és festik, a kellékeket elkészítik, a jelmezeket varrják és a parókákat készítik. 103
