Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

5. Párhuzamok és prozeliták. Harold Pinter

Pinter dramaturgiájának kiindulópontja ily módon visszatérést jelent a dráma bizonyos alapvető elemeihez, a feszültséghez,amelyet a tiszta,irodalomelőtti szinház elemi alkatrészei létesítenek:^ szinpad, két ember, egy ajtó: egy meghatározatlan félelem és várakozás költői képe. Amikor egy kritikus feltette a kérdést,mitől fél ez az ő két embere ott a szobában, Pintér igy felelt: "Nyilvánvalóan attól félnek, ami a szobán kivül van. A szobán kivül egy világ nehezedik rájuk és ez a világ félelmetes. Bizonyos vagyok benne, hogy félelmetes az ön számára és az én számomra is

Pinter nem ismer el ellentmondást a realizmusra való igény és az őt ihlető szituációk alapvető abszurditása között.Akárcsak Ionesco, az életet a maga abszurditásában ő is alapvetően mulatságosnak látja - egy bizonyos pontig. "Minden mulatságos; a legnagyobb komolyság mulatságos; mulatságos még a tragédia is. És azt hiszem, hogy drámáimban én éppen tetteink, viselkedésünk és beszédünk abszurditásának ezt a felismerhető valóságát igyekszem megragadni. ' '

Minden mulatságos, ameddig csak az emberi állapot borzalma a felszínre nem bukkan: "A tragédiának az a lényege, hogy többé már nem mulatságos. Egy ideig mulatságos, és azután megszűnik mulatságosnak lenni.Az élet mulatságos, mert önkényes, mert illúziókon és öncsalásokon alapul - amilyen, a The Birthday Party /Születésnapi vendégség/ Stanleyének álma, hogy mint zongorista, világkörüli turnéra indul —, mert színlelésből, minden ember groteszk ön-tulbecsüléséből épül fel. De napjaink világában minden bizonytalan és relativ. Szilárd pont nem létezik; az ismeretlen vesz körül. És "az a tény, hogy a világ az ismeretlennel határos, vezet el ahhoz a következő lépéshez, amely az én drámáimban vég-/x/ Pinter, interjú Tyrannei.

/xx/ Pinter, interjú Tennysonnel. /xxx/ üo.

74