Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

4. Jean Genet - Tükörcsarnok

ban fejeződik ki, a szerelem tárgyával valá azonosulás és annak bekebelezése révén. A ráolvasás, a mágikus behelyettesítés és az azonosulás a rituálé lényeges elemei. A nyelvnek igéző má­giaként való alkalmazása - a szavak objektiválása - teszi Genet drámáit, nyerseségük és sikamlós tartalmuk ellenére, hitelesen költői drámákká, mintha csak Baudelaire müvét, A romlás virága­­it ültetné át drámai képekbe. Genet színházát mélységesen áthatja a társadalmi tiltakozás.Kég­­is, akárcsak Ionesco és Adamov színháza - az utóbbié az epikus realizmusra való áttérés előtt -, az övé is határozottan elveti a politikai elkötelezettséget, a politikai érvelést, a didakti­kát vagy a propagandát. A társadalom kitaszítottjának álomvilá­gát bemutatva az emberi állapotot kutatja, az ember elidegene­dését, magányát, hasztalan törekvését a jelentés és a valóság meglelésére. Soha Genet drámái sok módszer- és megközelítésbeli szempontból különböznek a könyvünkben tárgyalt többi drámairó müveitől, ma­gukon hordják azok számos közös és lényegbeli ismérvét: a jel­lem és a motiváció fogalmainak mellőzését; a lelkiállapotokra és alapvető emberi helyzetekre való koncentrálást.ahelyett,hogy egy elbeszélő cselekményt bontanának ki az expozíciótól a meg­oldásig; a nyelvnek, mint a kapcsolat és a megértés eszközének devalválását; a didaktikus célkitűzés elvetését; és a néző szem­besítését egy kegyetlen világ nyers tényeivel és saját elszi­geteltségével. Ily módon az Erkélyt és a négereket bizonyosság­gal, a Cselédeket jókora valószinüséggel az abszurd szinház termékeinek tekinthetjük. 72

Next

/
Thumbnails
Contents