Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház
felébressze a közönséget, elmélyítse az emberi állapotról alkotott tudatos képüket, részesévé tegye őket annak, amit Bérenger átél. Egy költeménytől nem várjuk, hogy uj információkat adJón;a kritikusok nem vetnek el egy megragadó verset az időről vagy a halál elkerülhetetlenségéről pusztán csak azért, mert nem közöl uj igazságokat. Ionesco szinháza költői színház, olyan színház, amely létállapotok élményét kivánja közölni, ezt a mind között legnehezebben közölhető témát - hiszen a nyelv, amely nagyrészt előre gyártott, megdermedt Jelképekből áll, inkább alkalmas az egyéni élmény elhomályositására, semmint feltárására. Ha A azt mondja; "Szerelmes vagyok", B ezen csak azt érti, amit ő maga élt át vagy amiről azt gondolja,hogy át fogja élni,ez pedig valami Jellegében és intenzitásában egészen különböző dolog lehet; igy hát A, ahelyett, hogy saját életérzését közölte volna, csak B életérzésének ravaszát húzta meg. Vagyis a két ember között nem létesült semmiféle reális kapcsolat; mindketten továbbra is saját élménykörük foglyai maradnak. Ezért nevezte Ionesco saját munkásságát kísérletnek, hogy a közölhetetlent közölje. Eszerint tehát a nyelv fogalmi Jellegű, ezért sematikus és általános; személytelen, megkövült klisékbe merevedett, s ezért inkább gátolja, semmint elősegiti az emberek közötti igazi kapcsolatot. így hát ha a költő azt akarja, hogy érzelmei és élményei áttörjenek egy másik ember tudatába, akkor ezt az áttörést alapvetőbb szinten, az elemi emberi élmény preverbális vagy szubverbális szintjén kell megkísérelnie. Ezt a feladatot oldja meg a lirai költészet a maga képalkotásával és szimbólumaival, amelyek olyan elemekkel kombinálódnak, mint a ritmus,a tonalités és a szavak asszociációi. Ionesco drámái ugyanezt a megközelítési módot próbálják megvalósítani olyan alapvető emberi szituációk használatával, amelyek közvetlen és csaknem fizikai Jellegű reakciót váltanak ki. Gondoljunk az olyan helyzetekre, amikor Punch a bábjátékban megüti a rendőrt, amikor a cirkuszi bohócok székekről potyognak le, vagy amikor a némafilm szereplői pástétomokat vágnak egymás képébe: mindezek a nézőkből közvetlen zsigeri reakciót váltanak ki. Amikor Ionesco ilyen alap58
