Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház
vetően evokativ erejű érzelmi-indulati képeket kombiné] egyre összetettebb szerkezetekké, akkor drámáit voltaképpen fokozatosan eszközzé kovácsolja, amelynek segítségével összetettebb alapvető emberi helyzeteket és élményeket közvetíthet. Meglehet, ez nem mindig sikerül neki egyenlő mértékben; ám az olyan darabokban, mint A lecke, a Székek, a Jacques. az Amédée első két felvonása, Az u.i laké és A kötelesség áldozatai, diadalmas sikerrel állította színpadra saját élményét és tette azt a közönség élményévé. Igaz lehet, hogy az ilyen alapvető, bár sokrétű és összetett lelkiállapotok egészében alkalmasabbak rá, hogy egyfelvonásosok vagy épp szkecosek formájában röviden szögezzék le őket, semmint egész estét betöltő darabokban. Mindazonáltal az olyan dráma, mint A bér nélküli gyilkos megmutatja, hogy lehetséges több ilyen alapvető élményképet összetettebb szerkezetben összefonni. Az Orrszarvú t. amely ugyancsak bizonyltja Ionesco tehetségét a hosszabb lélegzetű formákhoz - talán túlságosan röpiratjellegű, túl közel áll a tézisdrámához, semhogy ebben az összefüggésben érvként szolgálhatna. Természetesen a hagyományos színház is mindig eszköze volt az emberiség alapvető élményei közlésének. Ám ezt az elemet gyakran rendelték alá más funkcióknak, például egy történet elmondásának vagy bizonyos eszmék megvitatásának. Ionesco ezt az egyetlen elemet akarja különválasztani - mert szerinte ebben rejlik a színház legfőbb teljesítménye és ebben szárnyalja túl a művészi kifejezés minden más formáját - és vissza akarja állítani a tiszta, teljes egészében teátrális színházat. Ionesco technikai leleményessége, amelyet e cél megvalósításának érdekében latba vet, valóban bámulatba ejtő. Csupán A kopasz énekesnőben, első és sok szempontból legegyszerűbb darabjában, Alain Bosquet a komikumnak nem kevesebb, mint harminchat "receptjét" mutatta ki ; skálájuk magában foglalja a cselekmény tagadását /vagyis az olyan jeleneteket, amelyekben semmi sem történik/, az alakok személyazonosságának elveszítését, a félrevezető címet,.a mechanikus meglepetést, az ismétlődést, az álegzotikumot, az állogikát, a kronológiai rend eltörlését, 7x/ Alain Bosquet: le Théâtre d’Eugène Ionesco, ou les 36 Recettes du Comique. Combat. Párizs 1$55. február 17. 59
