Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

2. Arthur Adamov - A gyógyítható és a gyógyíthatatlan

áll olyan távol egymástól, mint látszanék.Hagyon is könnyen érthető, miért tagadja meg ma Adamov korábbi drámáit. Ezek olyan multat fejeznek ki, amelyből ő kinőtt; megkövült maradványai egy korábbi énnek, amelyet boldogan tud végre a háta mögött. De épp ebből az okból ő az utolsó, aki róluk elfogulatlan kritikai véleményt mondhat. Kafka, akinek lidércnyomásai sok téren hasonlítanak az Adamovéihoz, úgy hitte, hogy Írásai - amelyek lidércnyomásaiból születtek - nem méltók a megőrzésre. Ha akarata szerint történik, e müvek megsemmisültek volna és a világ szegényebb lenne e vitathatatlanul értékes emberi dokumentumokkal és egyben nagyszabású műalkotásokkal.

Adamov ma a Paródiától a Les Retrouvailles-ig /A viszontlátás/ terjedő müveinek sorát túl sematikusnak és nyersnek tekinti; véleménye szerint e müvek nem számolnak eléggé a társadalmi igazságtalansággal szembeszegülő üdvös forradalmi cselekvés igényeivel ás kilátásaival. Ám ezek a birálatok elvétik a lényeget; e drámák igazak és rendkívül hatásosak, mert őszinte kifejezői egy gyötrődő léleknek. Az olyan ember, aki e gyötrelemből már kigyógyult, a múlt kétségbeesését törvényszerűen túlzottnak látja. Mindazonáltal akkor, amikor átélte, valóságos volt - és változatlanul rendkívül mély bepillantást enged az emberi szellem munkálkodásába s megtartja azt az erőt, amely minden, őszintén átérzett költői vallomás sajátja. Végtére is maga Adamov mutatott rá, hogy a neurózis élesíti az észlelést és a szenvedőt olyan mélységek megismerésére teszi képessé, amelyek az egészséges szem előtt általában nem nyílnak meg. Ezért azok a müvek,amelyeket A- damov neurózisa ihletett, mélyebbek lehetnek, mint azé az Adamovéi, aki a világgal megbékélt, bár intézményeit még mindig meg kívánja változtatni.

Adamov fejlődése sok szempontból hasonlit Brechtéhez, aki kétségbeesett anarchikus költőből lett konstruktiv, a társadalmi haladásra felesküdött birálóvá. Ám Brecht soha nem tudta egészen elnyomni magában a pesszimista anarchistát és legnagyobb költői és drámai ereje a két énje közötti feszültségből fakad. Adamov, aki korát tekintve Brechtnél sokkal érettebb stádiumban lett drámaíró és akinek kétségbeesése sokkal mélyebb, intenzivebb és nyiltabb volt, könnyen kerülhet hasonló feszültségbe ; könnyen tá32