Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

1. Samuel Beckett - Az én keresése

Meglehet, hogy a nyelvet, mint a végső igazságok közlésének eszközét devalválta, de bebizonyította, hogy nagyszerű mestere a nyelvnek, mint művészi kifejezőeszköznek. "Que voulez-vous, Monsieur? C’est les mots; on n’a rien d’autre." Jobb nyersanyag híján a szavakét idomította céljának megfelelő, fenséges eszközzé.

A drámairás terén a nyelvet uj dimenzióval tudta gazdagítani - a cselekvés konkrét, sokarcú ellenpontjával, amelyet nem kell lagyarázgatni, hanem engedni kell, hogy közvetlenül hasson a közönségre. A színházban, vagy legalábbis Beckett színházában lehetségessé vált, hogy teljes egészében megkerüljük a fogalmi gondolkodás stádiumát, mint ahogy egy absztrakt festmény megkerüli a természeti tárgyak felismerésének fázisát. A lodot-ra várvéban és a Végjátékban, ezekben a jellemektől, cselekménytől és jelentéssel terhes dialógustól megfosztott drámákban, Beckett bebizonyította, hogy egy látszólag lehetetlen oravurmubatvány valójában igenis véghez vihető.

25