Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
2. Arthur Adamov - A gyógyítható és a gyógyíthatatlan
2. ARTHUR ADAMOV A gyógyítható és a gyógyíthatatlan Arthur Adamov, az abszurd dráma néhány legerőteljesebb alkotásának szerzője, ma megtagadja minden olyan müvét, amely e címszó alá sorolható. A fejlődés azonban, amely e drámatipus felé vezette, csakúgy mint az, amely aztán onnan elterelte, természetét tekintve rendkívül érdekes anyagot nyújt a vizsgálódásra. Adamov, aki nemcsak jeles drámairó, de gondolkodónak is kiemelkedő, dokumentumokkal jól alátámasztott esettörténetet hagyományozott ránk; ebben számot ad a gondokról és gyötrő problémákról, amelyek egy értelmetlen és brutális lidércnyomásos világot ábrázoló drámák Írására indították, az elméleti meggondolásokról, amelyek nyomán megfogalmazta az abszurd esztétikáját és végül a folyamatról, amelynek során fokozatosan visszatért egy olyan drámairáshoz, amely a valóságon, a társadalmi állapotok ábrázolásán és határozott társadalmi célkitűzésen alapul. Hogyan is történt, hogy egy drámairó, aki az ezerkilencszáznegyvenes évek végén olyan gyökeresen tagadta meg a naturalista színházat, hogy még egy a térképen igazából megtalálható városnév használata is "elmondhatatlanul közönségesnek" tűnt számára, hogy ez a drámairó 1960-ban nagyméretű történelmi drámát irt, szilárdan beleágyazva helybe és időbe, az 1871-es Párizsi Kommünről? A l’Heure Nouvelle cimü rövid életű irodalmi folyóiratba Írott cikkeiben... Adamov nekilátott, hogy akcióprogramot dolgozzon ki egy uj korszakban való újrakezdéshez. Ezt a programot az illúziók és könnyű megoldások teljes hiánya jellemzi. “Pesszimizmussal vádolnak bennünket, mintha a pesszi26
