Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
1. Samuel Beckett - Az én keresése
d’autre." /Mit tehetnénk, uram? Szavakat használunk, mert másunk nincsen. - A ford./ De valójában a mód, ahogyan a drámai műfajt használja, azt bizonyltja, hogy megpróbált a nyelven túl találni kifejezési eszközöket. A színpadon - tanú rá két pantomimjátéka - az ember teljes mértékben lemondhat a szavakról,vagy legalábbis feltárhatja a 3zavak mögötti valóságot, mint például olyankor, amikor az alakok tettei ellentmondásban vannak szóbeli kifejezésükkel. "Induljunk" - mondja a két csavargó a Godot-ra várva mindkét felvonásának végén, de az Írói utasitás közli velünk, hogy "nem mozdulnak". A színpadon a nyelvet ellenpontos viszonyba állíthatjuk a cselekvéssel, feltárhatjuk a nyelv mögötti tényeket. Ebből fakad a pantomimnak, a vásári bohóckomikumnak és a csendeknek a jelentősége Beckett drámáiban - Krapp banánevé- 3e, Vladimir és Estragon fenékreesései, a varietébe illő mutatvány Lucky kalapjával, Clov mozdulatlansága a Végjáték befejezésekor, amely kétségessé teszi szóbelileg kifejezett távozási óhaját. Beckett szinpadhasználata kisérlet, hogy csökkentse a szakadékot a nyelv korlátái és a lét intuíciója, az emberi helyzet érzékelése között, amely utóbbit ki akarja fejezni annak ellenére, hogy szilárdan érzi: megfogalmazására a szavak nem megfelelőek. A szinpad konkrétságának és három dimenziós jellegének kiaknázása révén uj lehetőségekkel egészíthetjük ki a nyelvet, mint a gondolatnak és a lét feltárásának eszközét. Beckett egész munkássága törekvés a megnevezhetetlen megnevezésére: "Beszélnem kell, bármit jelentsen is ez. Mivel nincs semmi mondanivalóm és nincsenek más szavaim, csak a mások szavai, beszélnem kell... Ki kell innom az óceánt, tehát van óceán. A nyelv Beckett drámáiban a nyelv összeomlásának, felbomlásának kifejezésére szolgál. Ahol nincs bizonyosság, ott nem lehetnek határozott jelentések - márpedig Beckett drámáinak egyik fő témája annak lehetetlensége, hogy valaha is bizonyosságot találjunk. Godot Ígéretei homályosak és bizonytalanok, A Végjátékban valami közelebbről meg nem jelölt dolog megy végbe, és amikor Beckett: The Unnamable. A Molloy, Malone Dies, The Unnamable kötetben. John Calder, London 1959. 31b. o. 22
