Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

7. Az abszurd jelentősége

lom pótlékának; funkcióját a színház - az a hely, ahol az emberek azárt gyűlnek össze, hogy költői vagy művészi felismeréseket éljenek át. És ezért tulajdonítanak olyan hatalmas jelentőséget a színháznak a totalitariánus világnézetek, amelyek pontosan tudják, hogy tanításaikat követőik számára eleven, átélt valósággá kell változtatniok.

Az abszurd dráma - bármily paradoxonnak tetszhet is ez első látásra — kísérletnek tekinthető, hogy tolmácsolja a tudományos magatartás mögötti metafizikai élményt és ugyanakkor kiegészítse az által, hogy teljessé teszi a világról nyújtott részletes képét és beleolvasztja azt a világnak és a világ misztériumának szélesebb látomásába.

Az abszurd dráma ugyanis csak az olyan filozófiák értelmében lát-r tatja a világot értelmetlennek és egyesitő elv hiján valónak, amelyek abból indulnak ki: az emberi gondolkodás képes a világegyetem totalitását teljes, egységes, összefüggő rendszerré redukálni. E filozófiák képviselői nem tudnak elviselni egy olyan világot, amelyről nem lehet megtudni, miért teremtődött,milyen szerep jutott benne az ember osztályrészéül és mi különbözteti meg a jő cselekedeteket a rosszaktól. Csak az ilyen filozófusok szemszögéből tetszik értelmetlennek, őrültnek és tragikusan abszurdnak az a világkép, amelyből mindezek az egyértelmű meghatározások hiányoznak. A modern tudományos magatartás azonban elveti az olyan, tökéletesen összefüggő és leegyszerűsített magyarázat posztulátumát, amelynek választ kellene adnia a világ minden jelenségére, céljára és erkölcsi szabályára. A tudományos magatartás arra összpontosítja erejét, hogy lassan, fáradságosan, a fokozatos megközelítés módszerével - hipotézisek felépítésével, kipróbálásával és elvetésével - kutassa a valóság egyes korlátozott területeit. Ennek értelmében a tudományos magatartás derűsen vallja: meg kell békülnünk a felismeréssel, hogy a tudás és tapasztalat széles körei hosszú időre, talán örökre is kivül rekednek látókörünkön^ hogy a végső célokét soha, sem most,sem később, nem ismerhetjük meg; és hogy mindezeknél fogva bele kell nyugodnunk a tény be ^ hogy sok mindennek, amit korábbi — mitikus, vallási vagy filozófiai - metafizikai rendszerek meg akartak ma-178