Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
7. Az abszurd jelentősége
E köré az elem köré próbálja épiteni az abszurd színház a maga konvencióját /anélkül, hogy azt állítaná, feljutott a nagy drámaírók magaslataira, amelyeket azok intuíciójukkal és alkotói képességük gazdagságával hódítottak meg/. Mikor Ionesco megkísérli felvázolni azt a hagyományt, amelyet ő folytat, azért választja ki a II, Richárd magányát és megaláztatását festő jeleneteket, mert ezekben az emberi állapot nagyszerű költői képeit látja: "Minden ember magányban hal meg; a nyomorúságban minden érték elfajul: ezt mondja az én számomra Shakespeare... Meglehet,hogy Shakespeare el akarta mesélni II. Richárd történetét; ha csak ezt, egy másik ember történetét mesélte volna el, a dráma nem rendítene meg. Ám II. Richárd börtöne nem azokhoz az igazságokhoz tartozik, amelyeket a történelem áramlata magával sodor. E börtön láthatatlan falai ma is állnak ^miközben annyi filozófia, annyi ideológia porladt szét örökre. Es ez a tartósság abból ered,hogy Shakespeare nyelve néma diszkurziv,demonstrativ gondolkodás.hanem az eleven evidencia nyelve. Olyan szinház, amely örök és mindig friss életet él; és nem kétséges, hogy megfelel a tragikus igazság, a szinpadi valóság lényegbeli struktúrájának.... Itt a szinház archetípusairól, a szinház lényegéről,a szinház /x/nyelvéről vem szó."' ' Az abszurd dráma uj drámai konvenció felépítésére törekszik. E törekvés középpontjába a szinpadi képekből álló nyelvet helyezi; egy olyan nyelvet, amely a puszta diszkurziv gondolkodás hatékonyságát meghaladó igazságot testesít meg, és ennek a nyelvnek rendel alá minden más szinpadi elemet. De ha az abszurd szinház figyelmét a szinpadiképek erejére összpontosítja; ha a világról kivetített látomásait a tudat alatti mélységeiből kotorja fel; ha elhanyagolja a szinház racionálisan mérhető alkotó elemeit - a jól megcsinált dráma cselekményének és ellencselekményének kicsiszolt ácsolatát, a magához a valósághoz mérhető valóságutánzást, az ügyes jellem-motivációt -, akkor hogyan Ítélhetjük meg racionális elemzés utján, hogyan bírálhatjuk objektive érvényes mércékkel? Ha az abszurd dráma ne-Ionesco: Expérience du théâtre, i.m. 266. o. 171
