Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

7. Az abszurd jelentősége

rőben szubjektív kifejezése az iró látomásának és érzelsciuek,akkor hogyan különböztetheti meg a közönség a hiteles, mélyen átélt műalkotást a puszta kóklerségtől?

Régi kérdések ezek; felmerültek már a modern művészet és irodalom minder fejlődési szakasza kapcsán. Hogy valóban jelentős kérdések, azt tudja mindenki, aki tapasztalta, milyen zavar fogja el a hivatásos kritikusokat, amikor megpróbálnak hozzáférkőzni az effajta uj konvenciókban fogant alkotásokhoz. E bírálók skálája széles; magába foglalja a művészeti kritikusokat, akik Picasso komorabb képeiből a "klísszikus szépséget" hiányolják, csakúgy, mint a színikritikusokat, akik azért utasítják el Ionescót vagy Beckett-et, mert alakjaik nem valószerüek vagy áthágják a társalgási vígjátéktól elvárt jómodor szabályait.

Ám minden művészet szubjektív, és a siker vagy a kudarc elbírálására szolgáló kritikai mércéket mindig a posteriori dolgozzák ki, elismert és empirikusan sikeresnek bizonyult müvek elemzése alapján. Az abszurd dráma nem egy kollektiven kidolgozott program vagy elmélet tudatos megvalósításán alapul /mint például a maga korában s romantikus mozgalom/; lényegileg nem más, mint számos, egymástól független iró előre meg nem fontolt reagálása azokra a

tendenciákra, amelyek átmeneti korszakunk általános gondolkodási irányzatában rejlenek. Ha egy ilyen jelenséget meg akarunk Ítélni, úgy magukat a müveket kell elemeznünk és fel kell fednünk az általuk kifejezett tendenciákat és gondolkodási módokat; csak igy kaphatunk képet művészi célkitűzésűkről. Es mihelyt általános tendenciájukról és céljukról világos képet alkottunk, akkor tökéletesen megbízható módon Ítélhetjük majd meg, hogyan birkóztak meg a kitűzött céllal.

E könyv lapjain azt állítottuk; az abszurd dráma lényegében konkrét költői képeket kíván felidézni, hogy ily módon közvetítse a nézők számára azt a tétova tanácstalanságot, amely Íróit az emberi állapot láttán eltölti. Ennek megfelelően a müvek sikerét vagy kudarcát azon kell lemérnünk, hogy mennyire sikerült tolmácsolniok költészetnek és groteszk, tragikomikus borzongásnak ezt a keverékét. Ez pedig, továbbmenően, a felidézett költői képek minőségén és erején múlik.

17 2