Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
7. Az abszurd jelentősége
"A vallási fékentartás korszakaiban /a színművészet/ úgy mutatta be az embert, mint akit /arcbetipikus/ hatalmak védelmeznek,irányítanak és néha büntetnek; más korokban pedig a látható és kézzel fogható világot ábrázolta, amelyben az ember - áthatva saját láthatatlan és megfoghatatlan énje démoni lényegétől - beteljesíti 8 maga sorsát. A mai drámában egy uj, harmadik irányzat kristályosodik ki. Ez az embert nem olyan világba állitja,amelyben isteni vagy démoni erők tükröződnek, hanem a magányos embert szembesíti éppen ezekkel az erőkkel. Ez az uj drámatipus kilóditja a közönséget megszokott, ismerős tájékozódási szférájából. Űrt létesit dráma és közönség között és igy a közönség önálló élményre kényszerül, legyen ez az élmény az archetipikus hatalmak tudatos újrafelfedezése vagy az emberi én uj tájékozódása vagy mindkettő..."'x/ Nem kell Jung-hivőnek lennünk vagy jungi kategóriákat használnunk ahhoz, hogy felismerjük e diagnózis erejét. Emberek, akik mindennapi életükben egy összefüggéstelen töredékekre hasadt és célját vesztett világgal találkoznak, de már nincsenek tudatában e tényállásnak és egyéniségükre gyakorolt bomlasztó hatásának most szemtől-szembe kerülnek e skizofrén világ felfokozott ábrázolásával. "A színpadi kép és a szemlélő közötti légüres tér olyan elviselhetetlen lett, hogy az utóbbinak nincs más választása: vagy elutasítja és elfordul, vagy hagyja, hogy elragadja e drámák rejtélye, e drámáké, amelyekben semmi nem emlékezteti őt a környező világban követett céljaira vagy a környező világ által kiváltott reakcióira."Z*3/ Mihelyt a néző belesodródott a dráma rejtélyébe, kénytelen megadni magát az élménynek és valamiképp feldolgozni azt. A színpad számos össze nem függő nyomot tár elé, s ezeket neki kell összeilleszteni jelentőséggel teli képpél Ily módon önálló alkotó erőfeszítésre, értelmező és egységesítő munkára kényszerül. A színpadon kiderült, hogy "az idő kizökkent", és az abszurd szinház közönségét szólítják fel, hogy helyretolja azt. Vagy mondjuk inkább igy: kiderült, hogy a világ /v / ' Eva Metman: Reflections on Samuel Beckett’s Plays. Journal of Analytical Psychology, London 1%Ó. január, 43. o. /xx/ Uo. 16?
