Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
7. Az abszurd jelentősége
abszurddá vált és ha a néző elismeri ezt a tényt, máris megteszi az első lépést a valóság megértése és elfogadása felé. A kor tébolyultsága épp abban rejlik, hogy nagyszámú ellentétes hit és magatartás él egymás mellett; például a konvencionális erkölcs egyfelől, a reklám értékskálája másfelől ; tudományé s vallás ütköző követelései; vagy minden csoportosulás fennen hirdetett törekvése, hogy a közérdekért harcolnak, holott valójában mindegyik nagyon is szűk és önző egyéni célokat követ. Az utca embere újságja minden oldalán más és ellentmondásos értékrendszerrel találkozik. Hem csoda, hogy az ilyen kor művészete határozott hasonlóságot mutat a skizofrénia tüneteivel. Ám - ahogy erre Jung Joyce Ulysseséről Írott esszéjében rámutatott - hem a művész a skizofrén: "A skizofrénia orvosi leírása csak analógiát nyújt,amennyiben a skizofrén egyén látszólag Ugyanúgy hajlamos rá, hogy a világot mint számára idegent kezelje vagypedig önmagát idegenitae el a valóságtól. A modern művésznél azonban ezt a hajlamot nem az egyén valamiféle betegsége hozza létre, hanem ebben a hajlamban korunk nyilatkozik meg."^x^ Ezért a kihivás: fejtsük meg a látszólag értelmetlen, töredékes cselekményt ; a felismerés: a modern világ azért olyan megzavaró és lélekromboló, mert elvesztette egységesítő elvét - mindez több puszta szellemi tornánál; terápiás hatása van. A görög tragédia tudatoaitotta nézőiben az ember magányos, de hősi állásfoglalását a sors könyörtelen erőivel és az istenek akaratával szemben - és ez a nézőkre katartikus hatást gyakorolt, segített nekik, hogy korukkal szembe tudjanak nézni. Az abszurd drámában a néző az emberi állapot tébolyultságával kerül szembe és láthatja a maga helyzetét, annak minden komorságával és kétségbeesésével. Illúziótól és homályosan érzett félelmeitől-szorongásaitól megfosztva immár tudatosan nézhet szembe ezzel a helyzettel, ahelyett hogy továbbra is C3ak bizonytalanul érezne rá, az eufuizmusok és Jung: Ulysses. Idézi Metman, i.m. 53* o. 167
