Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
a;áa példányos kiadásban. Legbecsvágyóbb munkáját, a Le Bétrou-t /a "la bébe" - az állat - szó eltorzított formája. A ford./ halála után jelentette meg a Patafizika Kollégiuma. A Húzások legérdekesebb sajátossága egy alak, aki kimondja valamennyi rendezői utasítást és a cselekményt önkényesen irányitó istenként jelenik meg. A neve Osmur és nyilvánvalóan a sorsot képviseli, annak minden abszurditásában. A darab befejezése után Osmurt gördülő emelvényen tolják ki a színpadról és kiderül, hogy puszta gépezet. Ennek megfelelően szükségképp értelmetlen a cselekmény is, hiszen egy mechanikus, értelmetlen gépezet irányítja; legfeljebb erotikát és erőszakot festő képeket találunk benne. A lauaa Lamer tengeren játszódó nonszensz-dráma. A Le Bétrou négy felvonásban Íródott, a felvonások visszafelé számozódnak, minusz háromtól nulláig; a hős egy különös lény, aki rémülettel tölti el nagyszámú feleségét. A bétrou tagolatlan dadogással fejezi ki magát; megnyilatkozásait egy asztronómus értelmezi. A második/vagy inkább minusz kettes/ felvonás végén a bétrou gyakorlatilag minden szereplőt megölt, de ezek a következő /minusz egyes/ felvonásban feltámadnak, hogy aztán ismét megöljék őket; az utolsó /nulla/ felvonásban ismét élnek és virulnak, a cselekmény pedig eljut kitűzött céljához - a semmihez. A drámában van egy eleme a feszültségnek: a bétrou-t beszélni tanitják és végül eljut odáig, hogy bizonyos állati hangokat utánozni képes. 3z azonban, a jelek szerint, valamiképpen csökkenti erejét. Nagy zűrzavar közepette elmenekül és a dráma teljes káoszban végződik. A tudós patafizikus szerkesztők magyarázata szerint "A dráma lényegbeli eleme a mindenütt uralkodó pszichológiai bénultságban rejlik és a ’phraséolalie’-ban, vagy ha jobban tetszik, a mindent kormányzó verbális anyagban, amely nem más, mint maga a sors.” ^x^ Ez megfelel annak a tételnek,amelyet *2. H. Saintmont - H. Robillot - A. Templenul: Bevezetés J. Terma Le Bétrou-jához. College de Pataphysique, a patafizikai korszak S3, évében /1956/, 14. o. 144
