Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

Vegyük sorra Bieber állításait. Először is szerinte számtalan váza örökít meg jelenetet Euripidész tragédiáiból. A valóság ezzel szemben az, hogy egyetlen Euripidész-tragédia tárgya sem a költő leleménye, meséi nem kitalált történetek, hanem a görög mitológia különböző epizódjai, amelyek a korban mindenki számára közismertek voltak s nemcsak a szerzők, hanem a közönség is jól ismerte őket. A drámaszerzők cselekményalakitó tevékenysége a korban mindössze arra korlátozódott, hogy a közismert mitológiai történetek egyik -másik epizódját átformálták, a közszájon forgó fordulatok egyikét-másikát ügyesebbel, jellemzőbbel cserélték fel, a színpad szükségletei szerint sűrítettek, kerekítettek. így tehát az a körülmény, hogy például a müncheni MÉDEIA-vázán az ábrázolt személyek és cselekedetek egyértelműen a Médeia-történetre utalnak, semmiképpen nem bizonyítékok a tekintetben, hogy e történet valamely drámai feldolgozására utalnának. A korban maga a történet volt népszerű, tehát ezt dolgozták fel a drámaírók, köztük Euripidész is, valamint a vázak eszi tők is - mint a müncheni MÉDElA-váza készítője is -, kiki saját fantáziája és művészeti ágának lehetőségei szerinti

Úgy gondolom, hogy itt a kérdés egyik leglényegesebb problémájához értünk. A közszájon forgó mitológiai történetek tehát közkincsként léteztek, a kor alkotóművészei számára pedig a témák kimeríthetetlen aranybányájaként. Minden művész - lett légyen az költő, történetiró, szobrász, "keramikus" vagy éppen színpadi szerző - ezekből merített, de e témákat mindegyik természetesen saját művészetének kifejezőeszközeivel dolgozta fel. A keramikus megjelenítési lehetősége az adott használati tárgyak díszítésére szorítkozott, tehát témáját az adott tárgyak anyagi és formai lehetőségei által megszabott határok és keretek között kellett feldolgo znia. Ábrázolása mindenekelőtt térbeli volt, egy adott tárgy kiterített palástjának geometriai határai között. A témák időben lezajló cselekményét tehát térbeli ábrázolássá kellett transzponálnia, ami a különböző időfázisok egy-egy kiragadott pillanatának szimultán rögzítésével volt csak lehetséges. Kompoziciós törvény számára csak egy létezett: az adott váza biztosította felület kompoziciós lehetősége. A képi kompozíciót még bizonyos szférikus torzítások is befolyásolták, hiszen a rajzot nem kiterített vázapalástra kellett komponálnia, hanem annak térben elhelyezkedő görbületeire. Ugyanakkor a térben elhelyezkedő felületet az ábrázolás szempontjából síknak kellett tekintenie s az ábrázolt személyek és mozgások térbeliségét a síkban való ábrázolás szabályai szerint is transzponálnia kellett. Az ábrázolt figurák számát is a rajzzal kitöltendő felület igényei szabták meg.

De lényegesen befolyásolta az egykorú keramikus ábrázolási módját művészetének technológiája is. Az például, hogy e korban két mázt ismertek csupán: a feketét és a vörösesbarnát. E két szin-81