Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

A romantika - pislákoló gyertyafényben

Vizsgáljuk meg ezek után közelebbről is, hogy melyek e dialógustechnika konkrét jellemzői. Mindenekelőtt a nagy és terjedelmes érzelmi tirádák, amelyekben valamely szereplő saját lelkiállapotát - érzelmeit vagy indulatait - expressis verbis közli a nézővel, a drámai szituáció igényelte terjedelemnél lényegesen bővebben, költői képek túlzott halmozásával, vagy - szerzője válogatja - közhelyek és frázisok tömegével. Hy módon az érzelmi megnyilvánulások legfőbb kifejezőeszköze e korban az illusztrál tiv verbalitás, ami meglehetősen dagályossá teszi az előadott müveket, viszont pótolja az egyéb, hiányzó színészi kifejezőeszközöket.

De mindez még nem is a legrosszabb jellemzője - s jó iró esetében különösen nem az! - e dialógustechnikának. Ezt a kifejezési formát - más súllyal és más indítékokkal - tulajdonképpen más drámai korszakokban is használják a színpadi szerzők. Az viszont már jellegzetesen romantikus dialógusszerkesztési fordulat, amikor az egyik szereplő mintegy "konferálja" a néző számára a másik szereplő nem látható arcjátékát.

Hogy ennek illusztrálására csak egyetlen érzelmi állapot mimikái megnyilvánulását ragadjuk ki: az elsápadás meglehetősen gyakori kifejezési igény a romantikus drámai szituációkban. Akár egyetlen darabból is tömegével sorolhatjuk az olyan szituációkat, amikor az egyik szereplő elsápad, vagy sápadt s a másik sz’nész erről szóban tudósitja a nézőt.

Az egyszerűség kedvéért példáinkat ezúttal is az ÁRMÁNY ÉS SZERELEMből vesszük. Az első felvonásban például, amikor Millerék nagy családi jelenete után megérkezik Ferdinánd, igy szólítja meg az összeomlott Lujzát: "Milyen sápadt vagy ma, Lujza." 45. Ugyancsak az első felvonásban, amikor a kancellár a nem kívánt házassági tervet közli fiával, a közönséggel mindjárt a fiú reagálását is tudatja: Mitől tűnt el minden tűz az arcodból?" 46. Vagy amikor a lady szolgálója előtt leleplezi igazi szerelmét, a második felvonásban, igy informálja a közönséget a lány reagálásáról: "Belesápadtál, S o -p h i e ! ..."47. Amikor viszont ugyanebben a jelenetben a szolga bejelenti a ladynek Ferdinánd érkezését, Sophie kiált fel imigyen: "Istenem, hogy elsápadt Milady!" 48. Vagy, az utolsó felvonásban, Miller igy tudósitja leánya lelkiállapotát: "Látod, hogy elsáp

p a d t á 1 ! " 49. f s amikor nemsokkal később Ferdinánd átnyújtja a sorsdöntő levelet, a lány azt "kinyitja é s h a lálsápadtan leroskad". Igaz ugyan, hogy ez zárójeles instrukció a színésznő számára, de mivel Schiller tudta, hogy a nézőtéri érzékelhetőség szempontjából az instrukció teljesíthetetlen, ezért néhány mondattal később a tényt Fer-53