Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
Ha akár ezt a jóval későbbi adatot, akár Nagy Lázár egykorú feljegyzését nézzük, mindkettőből nyilvánvaló, hogy a "hétköznapi" előadásokon, akár gyertyával világítottak, akár már gázzal, a lehetséges világításnak csak egy része működött. Ez viszont, kivált a gyertyavilágitás koráiban, már elképzelhetetlenül csekély lehetett. Hiszen a csökkentett száz gyertyából, mér ab ovo leszámítandó huszonhat gyertya /Nagy Lázár Idézett adata szerint/, amely a zenészek kottáját és a fiiggönvhuzók zsinórpadi munkahelyét világította meg. Ugyancsak lejön a nézőteret megvilágító gyertyák száma, bár ez hétköznapi előadásokon igen csekély lehetett és itt lehetett a legnagyobb az eltérés az ünnepi előadásokkal szemben. Mégis jó egynéhány gyertyái a nézőtér világítása is igénybevett, még jó, hogy a páholyíolyosókon szükséges gyertyákat nem ebbe a kontingensbe számitotték bele. /Erre vonatkozóan ugyancsak Nagy Lázár tudósit: "Az apróbb darabok is, melyek elébbvaló estéken égnek, a gangon használtatván."!-Tehát a folyosókon maradék, használt gyertyákat égettek!/ Mindent összevetve, akárhogyan is számolunk, "közönséges" előadásokon a színpadot ötven-hatvan gyertyánál több nem világíthatta meg. Persze e magyar adatok feltehetően szegényesebb viszonyokat tükröznek, mint amilyenek a kor nagy német színházaiban uralkodhattak, de azért az elhelyezési lehetőségek korlátozott volta miatt, lényegesen nagyobb fénymennyiséggel ott sem tudtak világítani. Idézzünk hát néhány német adatot is. Ezek közül az egyik néhány évtizeddel korábbi állapotokra utal, de ezalatt a néhány évtized alatt a világítás nem sokat változott. Rudolph Genée egy tanulmányában Myliust, Gottsched egyik munkatársát idézi, aki a különböző színházi problémákat vizsgálván és boncolgatván, egyebek között ezeket Írja: "...A gyertyák, amelyekre a színpadon állandóan szükség Vein, valószínűtlenné teszik az előadásokat. Ha ugyanis egy asztal van a színpadon, mindég van rajta egy pár gyertya, tekintet nélkül arra, hogy nappal van-e, vagy éjszaka. Ha ez mentheti is azzal, hogy a színpad sötétsége ezt /még a délutáni órákban is/ megköveteli, akkor is inkább azon kellene gondolkozni, hogy a gyertyák más helyen volnának kívánatosak, ahol nem ártanak a jelenet szellemének."!^» . . Az e korban épült német színházak közül a legnagyobbak közé számított az 1821-ben megnyitott berlini Schauspielhaus auf dem Gendarmenmarkt, amelynek építője, Schinkel, már 1817-ben felvázolta e szinház színpadát, a technikai és világítási lehetőségekkel együtulö. E vázlaton félkör alakú elő színpadot látunk, azt körülvevő rivaldasorral /Rampenbeleuchtung/, és a színpadon két olyan kulisszapárt, amely mögött vît ági tó testeket lehet elhelye zrü,Ezek közül az első páron lévő gyertyáknak még a színfalak mögötti te-34
