Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
ret is meg kellett világítania. Ezenkívül "a szinpadi látómező oldalsó és felső elhatárolásaként stabil, dekorációmentes oldalfala— kát építettek, merev szuffitaivekkel összekötve, amelyek hátoldalára rárakhatták a világítótesteket."17. E két német adat érdekessége még az is, hogy közöttük fél évszázadnyi idő telt el s ily módon a Guckkastenbühnén használt gyertyavüágitás időszakának egy meglehetősen kezdeti és egyik legvégsőbb pontjára jellemzőek. Nos az a lelemény, amit Mylius követelt a szcenikusoktól, az Schinkel színpadán érte el tetőfokát és használta ki a maximális lehetőségeket. S ha mind a két adatot összevetjük s ezek alapján próbáljuk kiszámítani, hogy e korban átlagosan, még az optimális viszonyokat is feltételezve, mennyi fény világította meg egy-egy szinielőadáson a színpadot, e fénymennyiség - a mai világításhoz szokott néző szemében csakúgy, mint objektive - elképzelhetetlenül csekély volt. /Egyébként egy korabeli metszeten, amely a bécsi Burgtheatert ábrázolja az 1810-es években, megszámlálhatjuk a rivaldán elhelyezett gyertyákat: huszonhat gyertyából állott a rivalda. Ez sem valami nagy szám!/-1-®* A fénymennyiség tehát igen csekély volt, de a fénymennyiség csekélységén túl, volt még más probléma is e világítással. A gyertya, vagy az olajmécs fénye, természeténél fogva nem volt irányítható, nem volt színezhető és nem volt változtatható, legalább is csak igen komplikált módon és igen korlátozott mértékben. Mindezek mellett a gyertyafény - s az olajmécs fénye is - még pislákolt is, ami olyan állandó vibrálást eredményezett, hogy bármely személy, vagy tárgy csak igen elmosódott kontúrokkal volt érzékelhető a színpadon. Ha viszont ilyen volt a szinpadi világítás, cikkor ennek egy egész sor konzekvenciája kellett, hogy legyen az előadás szempontjából is. A színpadon ugyanis a világításnak két igen döntő funkciója van: a színhely - a játéktér és a díszletek - megvilágítása és a szereplő színészek megvilágítása. 4. Vizsgáljuk meg előbb azt, hogy e világitási apparátus miként funkcionált a kép, a díszlet megvilágítása szempontjából. Annyi általános fényt nyilvánvalóan adott, hogy a festett háttér és a kulisszák felismerhetőek voltak, kivált, ha e világítási adottságokat figyelembe véve, erős kontúrokkal és kontrasztos színekkel festették őket. A láthatóságon túl azonban nyflván különösebb hangulati atmoszférát a fény teremteni nem tudott, hiszen színezhető nem volt. Éjszaka 35
