Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

A romantika - pislákoló gyertyafényben

világitó lángjával tulajdonképpen színpadi megvilágitásl szempontból hasznos fényt nem adott, legfeljebb a "pompát" fokozta./

A. kulisszarendszer viszont módot adott a fényforrások számának növelésére. Ugyanis valamennyi kulissza hátára, több sorban egymás felett, négy, hat, esetleg nyolc olajmécsest, vagy tartóbein lévő gyertyát lehetett felakasztani s ezek, legalább is e kulisszák közelében, a színpad mélyebben fekvő részeiben is tudtak némi fényt juttatni a játéktérre. Sőt a hátsó kulisszapár mögött elhelyezett lámpák még a hátteret is viszonylag láthatóvá tudták tenni. /A kulisszák hátoldalán elhelyezett gyertyákra, illetve olajmécsekre vonatkozóan igen érdekes és tanulságos Geyer egy metszete a XVm. század utolsó harmadából amely hátulról ábrázol egy kulisszát, a ráfüggesztett nyolc olajmécsessel^-O.

Az egykorú magyar viszonyok jellemzéseként M. Császár Edit közli a második magyar fővárosi színtársulat világítási "berendezését", amely szerint a társulatnak 10 darab, egyenként öt-öt mécsessel felszerelt, sUllyeszthető-felhuzható "ágasa" volt, a kulisaszák mögött 6, illetőleg 4-4 gyertyára készített bádogemyős tartók voltak. /Az "ágas" csillárt jelentett és nyilvánvaló, hogy a 10 csillár nem egyszerre működött, hanem darabonként, szobánként más és más, egyszerre egy, legfeljebb kettő./ Ehhez járult még természetesen a nem a társulat tulajdonát képező, hanem az épülethez tartozó rivalda és proszcéniumvilágitás.^^«

Nagy Lázár, az erdélyi magyar színjátszás egykorú krónikása konkrétan is leirja a kolozsvári Farkas utcai színház világítását. "A Bühnen - Írja -, a kulisszákon három sorjával hat-hat szál gyertyák égnek láncon alá és felhúzható gyertyatartóikban. A muzsikusok előtt, ahányan vannak, annyi két gyertya ég. A legelső játékot a theátrom felnyitásával az egész épületben, a hijjut is hozzáértve, ahol hat gyertya kell a kortinahuzóknak, kétszáz gyertya égett, amely summa azután lehuzatott száznegyven szálra, azután százhúszra, és végre néha százra."-*-^*

Az amúgy is hallatlanul kevés világítási eszközzel való takarékosság, amely a világítási lehetőségeket és a színpad megvilágítását még tovább csökkentette, igen jellemző erre a korra s olyan megrögzött szokás lehetett, hogy még több mint fél évszázaddal később is, amikor már nem is gyertyával, hanem gázzal világítottak jelentősebb hazai színpadjainkon - még akkor is csak kivételes ünnepi alkalmakkor használták a teljes világítást. Erre vonatkozóan egy érdekes adat: 1866 novemberében a Vasárnapi Újság ismeretlen recenzense igy tudósit az egyik nemzeti színházi előadásról: "Hétfő, nov. 19. FLORA másodszor. Császárné Ő Felsége névünnepe alkalmából az esti előadás a színház teljes kivilágítása mellett folyt te."l 3.

33