Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
Már létezett a zsinórpadlás, amely a díszletek felfüggesztését tette lehetővé, s ugyanakkor a diszletelemek és főleg a hátterek felhuzhatóságával, azok viszonylag gyors cseréje is megoldható volt. E technikád berendezés azonban rengeteg előnye mellett bizonyos hátrányokkal is járt; a zsinórpadlás "húzói" a rivaldával párhuzamosan voltak csak működtethetők, ami viszont csak a rivaldával párhuzamos diszletelemek felfüggesztését tette lehetővé. Ebből a technikai korlátból alakult kl a kulisszarendszer, aminek lényege az volt, hogy valamennyi diszletelem párhuzamos volt a rivaldával, tehát zárt teret csak úgy tudtak ábrázolni, hogy a hátsó, úgynevezett "fenékfal" oldalsó folytatásait nem erre merőleges, vagy legalább is ezzel tompaszöget bezáró falakkal képezték, hcenem "utcánként" egy-egy, rivaldával párhuzamos kulisszapárra festették fel perspektivikusan az oldalfalakat, optikai csalódás utján keltve a nézőben illúziót. Ajtó az ily módon konstruált szobákban természetesen csak a fenékíalon lehetett, de nagyobb termek - vagy egyetlen kortinára festett kisebb szobák - esetében valószínűleg a kulisszák közötti utcákat is használták járásnak. /Nagyobb termek esetében azért, mert a fenékfali ajtó egymagában nem volt elegendő a járások lebonyolítására. Kisebb, kortinára festett, mélység nélküli szobák esetében pedig azért, mert itt a fenékfalat pótló kortinán nyitható ajtó sem volt./ Szabad vidéket, erdőt ábrázoló diszlet esetében viszont a kuliszszák általában lombozatot, vagy sziklákat, esetleg egy-egy ház csücskét, vagy kalyibát ábrázoltak, s ilyen esetekben e kulisszák közötti utcapárok jelentették a fő járásokat s a fenékfal helyét kizárólag dekorativ célokat szolgáló, hatalmas festett háttér helyettesitette. A kulisszarendszer kialakulásában és hosszú időre való egyeduralmának megszilárdulásában, a viszonylag könnyű diszletváltoztatási lehetőségeken kívül, minden bizonnyal közrejátszott az a körülmény is, hogy e diszletmegoldás a rendelkezésre álló világítási lehetőségekkel legelőnyösebben volt világítható. Mint már mondottuk, e korban a világítási lehetőséget a gyertya és az olajmécs jelentette . s a kulisszarendszerben viszonylag sok lehetőség adódott az apró és éppen ezért szükségszerűen nagyszámú világítótest, gyertya és olajmécs elhelyezésére. Az alapvilágitást a rivaldasor képezte. Ez a szinpad első alsó peremén, a nézőtér felől takarva, bádog félcsőben, vagy egyedi lámpákban elhelyezett gyertyasor volt, ami a játéktér közönséghez legközelebb eső sávjának megvilágítását volt hivatva megoldani. E fény azonban hallatlanul kevés volt s a zárt színpadi terekbe - szobákba, termekbe — felülről beereszthető gyertyacsillár ezt csak vajmi kevéssé tudta fokozni. /A gyertyacsillár, a gyertyák felfelé 32
