Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

A romantika - pislákoló gyertyafényben

adás, ha akár minden izében, akár csak legfontosabb jellemzői­ben hü maradt volna a romantikus kifejezőeszközök ismert fegy­vertárához. Ha ezeket használta . volna az előadás, nyilvánvalóan ez a fajta teátrálitás zavart volna, mint lényegében elavult, ma már élvezhetetlen előadásmód. Vagy talán mégsem? Vagy valahol a ket­tő között kellett volna keresni a megoldást? Bármennyit is törtem a fejem, elméletben nem tudtam a kérdést elintézni magamban, ahhoz pedig nem vettem magamnak a fáradságot, hogy mint rendező gon­doljam végig egy ilyenfajta darab színre vitelének valamennyi kon­zekvenciáját. , De azért a probléma még sokáig, jóval a bemutató után is, foglal­koztatott. Többször beültem esténként a nézőtérre, az előadás egy­­egy részletét újra meg újra megnéztem, hátha valami véletlen foly­tán megvilágosodik az elmém s megtalálom a probléma megoldásá­nak a kulcsát. S a véletlen azután csakugyan nem is hagyott cser­ben. Ebben az időben bizonyos zavarok voltak a város áramellátásá­ban, aminek következtében elég gyakran előfordult, hogy hosszabb­­rövidebb ideig, áramszünet miatt, kénytelenek voltunk az előadást megszakítani. Egy-egy ilyen áramszünet, ha bármilyen rövid ideig is tartott, tönkretette az előadást, mivel a legváratlanabb pillanat­ban, többnyire éppen egy jelenet kellős közepén kellett leállni, majd az áramszünetet követően egy képpel, vagy jelenettel korább­ról újrakezdeni és folytatni az előadást. E sűrűn előforduló kellemetlenség mind a színészeket, mind pedig a nézőket gyakran helyrehozhatatlanul kizökkentette az előadás hangulatából és az est további részét úgyszólván élvezhetetlenné tette. A színház ezermester szcenikusa azonban ebbe nem volt hajlandó belenyugodni, ezért konstruált egy szerkezetet, amelynek segítségével, áramszünet esetén is, az előadást egyetlen pillanat­nyi megszakítás nélkül folytatni lehetett. E szerkezet lényege egy igen egyszerű kis automata kapcsoló volt, amely az áramszolgáltatás megszűnésének pillanatában, egyet­len másodpercnyi szünet nélkül, két, akkumulátorról táplált, közön­séges autóreflektort kapcsolt be, amelyek, ha Igen csekély fény­nyel is, de biztosították az előadás folyamatosságát. Nos, ez az igazán egyszerű szerkezet tette számomra végül is le­hetővé, hogy a fentebb vázolt "titok" nyitjára jussak, hogy köze­lebb kerüljek az izgató probléma lényegéhez, sőt, ezen túl menően ez a kis szerkezet további lavinái is elindított: kiindulópontja lett mindazon kételyeimnek, amelyek azután megingatták bennem a köz­ismert színháztörténeti igazságokba vetett hitet. Egyelőre azonban maradjunk a már említett STUART MÁRIA, pro­dukciónál. Az történt ugyanis, hogy az egyik előadáson, amelyet 26

Next

/
Thumbnails
Contents