Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

A romantika - pislákoló gyertyafényben

De hadd hozzak lel még egy - ezúttal nem irodalomtörténeti - érvet annak bizonyítására, hogy Schiller színpadi tevékenységében egyértelműen romantikus szerző volt. A Goethe Igazgatása alatt álló weimari udvari színházban Schiller, élete utolsó éveiben, nem csak és nem elsősorban háziszerzőként működött, hanem - bármily furcsán hangzik - rendezőként.

Erre vonatkozóan igen sok bizonyítékot hozhatunk fel. Ezek lényegében mind közismertek, csak éppen az ismert adatokból ezt a következtetést nem szokták levonni. Olyannyira nem, hogy például a SZÍNES ZETI LEXIKON "Weimari Színház "-címszavában, a történeti adatok felsorolásánál e körülmény nincs feltüntetve.3*Más kézikönyvekben van utalás a költő üyen irányú tevékenységére,de messzebbmenő konzekvenciákat e tényből ott sem vonnak le, s ott is e tevékenységét elsősorban saját müveinek színpadra állítására korlátozzák.

Werner Arpe BILDGESCHICHTE DES THEATERS cimU kézikönyvében például Schiller saját müveitől független rendezői gyakorlatára vonatkozóan adatot is közöl: "Schiller elsősorban a színházi gyakorlattal foglalkozott a Hoftheaterben és például 1801 elején Voltaire - Goethe által átdolgozott — TANKRÉD című színmüvének próbáit vezette."^*

Arpe nem jelöli meg a közölt adat forrását, de azt, minden blzonynyal Goethe és Schiller levelezéséből veszi, mivel e tényre mindketten, több levelükben is utalnak. 1800. julius 26-án Weimarból Így ir Schiller a Jénában tartózkodó Goethének: "Valamely spiritus familiáris már felfedte előttem, hogy Ón TANKRÉDot fordítja, úgy hogy mielőtt még levelét megkaptam volna, e tényt már ismertem. Színházunk céljait e vállalkozása bizonyára nagyban előmozdítja, noha szívből óhajtom, hogy a FAUST megelőzze azt." Majd 1800. december 30-án, már Weimarban, néhány soros cédulával küldi át Goethe Schillerhez a kéziratot. A cédulában egyebek között ezeket Írja: "Küldöm a TANKRÉDot, egyenest a könyvkötőtől, még egészen nyirkosán. Legyen olyan jó, olvassa el figyelmesen, s rögtön képzelje a mi s z Inpadunkra." Majd meghívja estére Schillert magukhoz, mondván: "Ott majd tovább cseveghetünk a darabról, melynek szerepeit közben már másolják."6*

De Schiller rendezői tevékenységére - sok egyéb dokumentum között - Goethe is utal, egyik Eckermannal folytatott beszélgetésében, több mint két évtizeddel Schüler halála után: "Még nagyon jól emlékszem, hogy az EGMONt börtönjelenetében, mikor a hősnek fölolvassák az Ítéletet, Álba herceget álarcosán és köpenybe burkolva léptette fel — ti. Schiller — a háttérben, mert ki akarta él vezetetni - ti. Albával - a hatást, amelyet a halálos Ítélet Egmontra tenni fog. Ilyenformán Álba a kielégítetlen bosszúvágyat és kárörömöt testesítené meg. Én azonban tiltakoztam és a figura elma-23