Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Előszó helyett: a szerző magamentése

ben ugyanis egy Hórapollon nevűi nilopoliszi személy két, kopt nyelvűi könyvet irt az egyiptomi feliratokról, amelyekben a hieroglifákat tiszta képírásnak tekintette s azt állította, hogy a hieroglif írásban minden jel egy önálló fogalmat ábrázol. E feltevése alapján azután igen látványos megfejtéseket is közöl. *

/Persze itt zárjelben meg kell jegyezni azt, hogy nem kis mértékben az is lehetőséget adott az ilyesfajta téves feltételezésekre, hogy az egyiptomi hieroglifák esetében a kutatók nemcsak magukat az Írásjeleket nem ismerték, hanem azt a nyelvet sem, amelyeken Írtak velük!/

Hórapollon tehát megírta két müvét, amelyeket a XV. században görögre lefordítottak s a reneszánsz tudósai e müveket ugyanolyan kritikátlan áhítattal fogadták, mint általában az általuk újonnan felfedezett antik görög és római szerzőket. S ettől kezdve, közel négy évszázadon keresztül a hórapolloni elméletet tekintették a hieroglifák megfejtése terén kiindulópontnak s alig akadt néhány kutató e hosszú idő alatt, aki több-kevesebb következetességgel kételkedni mert volna benne.

E problémával kapcsolatban C. W. Ceram, a régészet történetének jeles kutatója a következőket Írja: "Az akkori idők — a rosette—i kőlap felfedezését követő időkről van szó - legjobb koponyái fáradoztak a megoldáson, nemcsak Franciaországban, hanem Angliában is /itt az eredeti kőlap alapján/, Németországban és Itáliában is. Mindhiába! Mert egytől egyig mindenki téves feltevésből indult ki és Hérodotoszig visszavezethető elképzelésben élt a hieroglifák értelmezésének megítélésében. A hamis elképzelésekhez való ragaszkodás a történelem folyamán gyakran volt állhatatos kísérője a kutató emberi szellemnek és számos esetben elhomályosította az elmék tisztánlátását. A hieroglifák titkának megfejtéséhez kopernikuszi fordulatnak kellett bekövetkeznie. Olyan ötletnek kellett kipattannia, amely a hagyományok korlátján áttörve, villámfényként hatol át a sötétségen. "4*

Félreértés ne essék, elméletemet a legkevésbé sem akarom sem "kopernikuszi" ötletnek minősíteni, sem Champollion felfedezéséhez hasonlítani, mindössze annyiról van szó, hogy a színjáték kutatása terén is olyan tekintélye van bizonyos évszázados tévhiteknek, hogy az ezekkel való szembefordulás ódiumát tekintve ma sem egészen kockázatmentes vállalkozás a berögződött képek lerombolása.

Visszatérve még egy rövid időre a champollioni kételyhez, annak felmerülése, mai szemszögből nézve igazán kézenfekvő dolog.Mindössze az Íráson belül előforduló különböző jeleket kell megszámlálni s ezen az igen egyszerű utón viszonylag könnyen megállapítható, hogy betű-, szótag-, vagy képírásról van-e szó. Ha ugyanis az előforduló jelek száma harminc-negyven körül mozog, akkor

13