Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Előszó helyett: a szerző magamentése

nyilvánvalóan betűírásról van szó, ha a jelek száma százas nagyságrendű, akkor szótagírásról s nyilvánvaló, hogy a képírás esetében a különböző jeleknek ezres nagyságrendben kell előfordulniok. Ez a mai ember szemében, ahogy mondani szokták, "Kolum— busz-tojása", pedig akinek ez először eszébe jutott, e csekélységgel is korszakalkotó felfedezést tett. Nos, a hieroglifák jeleinek megszámlálásánál az derült ki, hogy a jelek viszonylag csekély száma kizárja annak lehetőségét, ami másfélezer évig élt a köztudatban: egy olyan kulturfokon álló nép ugyanis, mint az ókori egyiptomiak, nem használhatott oly kevés szót, mint ahány jelölésére a hieroglifák elegendőek lettek volna. A. képirás elméletét tehát el kellett vetni és ez volt az első pozitív lépés a helyes megfejtés irányában. Tehát a megfejtés tagadással és kétellyel kezdődött. Ez a champollioni példa első nagy tanulsága.

Champollion e feldedezés birtokában - amelyet tulajdonképpen már korábban felfedeztek, de s ez a sors iróniája, nem méltattak különösebb figyelemre ~l* -, hozzáfogott a hieroglifák megfejtéséhez, E felfedezést mindenekelőtt bizonyítani kellett. Ilyen irányú kutatásai közben fedezte fel a napóleoni hadjáratban megtalált, úgynevezett rosette—i kőlapot.

E mondatban a megtalálás és a felfedezés nem tautológia. Amikor ugyanis a kőlapot megtalálták,majd több-kevesebb viszontagság után a londoni British Museumban elhelyezték, e kőlap csak egyike volt a teméntelen Egyiptomból származó régészeti leletnek. Annale rendje-módja szerint leltározták, reprodukcióját közzétették, tehát a nemzetközi tudományos élet számára hozzáférhetővé tették. A kutatók azonban még hosszú ideig ügyet sem vetettek rá s csak Champollioné az érdem, hogy jóval a kő megtalálása után fel is fedezte azt. E kő felfedezése hozta meg ugyanis a döntő fordulatot a hieroglifák megfejtése terén. A kövön három különböző Írással irt felirat látható. Az egyik közülük görög nyelvű, a másik egyiptomi hieroglifákkal irt írás volt, a harmadik ebben az időben még teljesen ismeretlen volt. A két felismert Írás közül az egyik, a görög el is volt olvasható, hiszen a görög Írást és a görög nyelvet Ismerték. A hieroglifákról pedig, azt lehetett megtudni a görög szövegből, hogy ugyanazt a szöveget tartalmazza az egyiptomiak ismeretlen nyelvén, amelyet a görög szöveg. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a követ vizsgáló kutató - a harmadik szöveget egyelőre figyelmen kivül hagyva -, bilingvis szöveg birtokába jutott!

A mai ember számára, ettől kezdve, a probléma igen egyszerű: adva van egy bilingvis szöveg, amelyből az egyiket a kutató ismeri, igazán semmi akadálya, hogy ennek alapján a másikat is megfejtse, kivált, ha a két rendelkezésre álló szöveg elég terjedelmes, tehát elég nagy anyag áll rendelkezésre a két szöveg összevetéséhez s az egyes Írásjelek megfejtésének kikombinálására.

14