Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

a.

Tulajdonképpen eredeti mondanivalónk illusztrálásához, úgy gondolom, elegendő volt a példa, hiszen mindössze azt akartuk bebizonyítani, hogy az cintik görög színházi struktúrának alapvető jellemzője a versenyjelleg s ez csak futólagos vizsgálatok alapján is szükségszerűen megváltoztatja az antik görög színházról bennünk élő képzetek és hiedelmek jelentős részét.

Mégis három kérdést még fel kell vetnünk példánkkal kapcsolatosan. Az első két kérdés uj problémákat fog felvetni, a harmadik viszont, matematikai hasonlattal élve, az előbbi levezetésünk "próbája" lesz.

Az köztudott dolog, s történetileg is vita the táti anui bizonyított, hogy az antik görög szinház három legnagyobb alakja Aiszlchülosz, Szophoklész és Euripidész volt. Elég, ha ennek bizonyítása céljából csak a hires MARMOR PARICMot, a Paroszi Márvány néven ismert kőbe vésett krónikát idézzük, amely az athéni történelem legfontosabbnak Ítélt adatait rögzíti, Kekropsztóí, Attika mitikus királyától kezdve egészen Diognétosz archónságáig, azaz az időszámításunk előtti 264-263-ik évig. Ebben a történ ti sze - mélyiségek s különböző művészetek reprezentánsainak neve mellett a színjáték művészetőnek legjobbjaiként mindössze az ismert, három név szerepel, Illetőleg rajtuk kívül csupán még egy, jelentéktelen drámaszerző, aki azonban nem volt a három nagy kortársa. A három legnagyobb szerzőnek azonban mind születési, rnind pedig halálozási adata szerepel az athéni történelem legjelentékenyebb dátumai között.

Azt hiszem ennyi is elég annak a bizonyítására, hogy e három szerző nyilván a legnagyobb volt az ismert drámaírók között.

Akkor viszont hadd Írjam ide egy problémámat, ami már meglehetősen régóta foglalkoztat: az ugyanis, hogy miféle furcsa játéka és véletlen igazsága az a történelemnek, hogy az igen sok antik görög tragédia közül fennmaradt harminc egynéhány mű, mind e h árom szerző müvei Hiszen egy^egy irodalmi mü több mint kétezer esztendős fennmaradása mindég elsősorban V é letlen dolog. Kiszámíthatatlan dolog ugyanis, hogy a bármiféle anyagra leírt müvek közül melyik vészeli át a történelem viszontagságait. Az antik dráma esetében viszont a történelem kiváló "kritikusnak" bizonyult, miután éppen a legjobb müveket, vagy legalább is azok egy részét őrizte meg.

Ez valóban csudálatos dolog lenne, ha nem támadna bennünk fel a kételyt valóban az összes müvek közül "válogatott-e” a történelem? Le volt-e valamennyi antik tragédia Írva, vagy talán csak e három legjobbnak Ítélt és saját korukban is a legnagyob-132