Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

következtetést, hogy mind a jelmezeknek, mind pedig a személyi kellékeknek feltétlenül nagyobb szerepe volt a régi görög színjátszásban, mint például manapság. Es ez a nagyobb szerep nyilván nem elsősorban dekorativ célokat elégített ki, hanem jellemábrázolás! célokat, tehát fontos szinészi kifejezőeszköz volt.

Igen ám, de ha a maszk, a jelmez és a személyi kellék ilyen döntő szerepet játszott a jellemábrázolásban, akkor nyilvánvalóan minden egyes maszknak, minden egyes jelmeznek és minden egyes személyi kelléknek konkrét jelentéstartalmat kellett hordoznia. Hiszen az, hogy valaki nő-e vagy férfi, szolga-e vagy király, azt még a hétköznapi élet viseletéi alapján is felismerhette a néző, de bonyolultabb jellemvonásokat, vagy meghatározókat már csak akkor, ha az ilyenfajta jellemábrázolásnak kialakult és köznyelvszámba menő s z i m b o - 1 i k á j a , jelzésrendszere volt.

Erre vonatkozóan, a forráskutatások jelenlegi állása szerint, semmiféle konkrét adatunk nincs, létezésüket azonban valószinüsiti egyfelől az a szükségszerűség, amely a strukturális vizsgálódás eredményeképp megmutatkozott, valamint az a körülmény, hogy e kifejezőeszköz használatára más struktúrákban is találunk példát. Hogy ezek közül csak egyet említsek: a hagyományos stilusu kínai színház például igen nagy mértékben használja a maszk-, jelmez- és kellékszimbolikát. A kínai színházban a belépő szereplőről nem csak azt tudja a konvenciórendszerbe beavatott néző, még mielőtt megszólalna, hogy az illető nő-e vagy férfi, un-e vagy szolga, öreg-e vagy fiatal, hanem a társadalmi állás, a jellem, a kor, sőt a szándék egészen aprólékos jellemvonásait is. Egy kínai színpadon megjelenő szereplőről maszkja, ruhája, ennek tartozékai és kellékei alapján például nemcsak azt lehet megállapítani, hogy az illető középkorú, magas rangú fér fi, tegyük fel, hogy hadvezér, hanem azt is, hogy gonosz ember, ide is gonosz szándékkal jött, sőt még az is kiderül ruházatából, hogy mekkora hadserege van.

Persze mindezek csak azok számára derülnek ki, akik értik a kínai színház sajátos nyelvét. Európai néző az ilyenfajta színházat még némajáték esetén is úgy nézi, mintha szöveges színházat hallgatna úgy, hogy nem érti azt a nyelvet, amelyen a színészek beszélnek. Erre vonatkozóan Szergej Obrazcov ad igen szemléletes példát a kínai színházról Írott igen érdekes könyvében.^®*

Kínéban egyébként e jelképek szinte szótárszerűen össze vannak foglalva, magam is forgattam egy ilyen - sajnos kínai nyelven irt - könyvet, amely szinte szótárszerűen veszi sorra bizonyos ruhák, kellékek, maszkok önálló jelentéstartalmát.

121