Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
szükség a zárt színházra, pontosabban a próbateremre. S ha még ehhez hozzávesszük azt, hogy az Odeionban tartott főpróba neve p r o a g o n volt, ami az agon - verseny - szónak a származéka és a versenyt megelőző időszakot jelenti /nem pedig előversenyt, vagy "elődöntőt”, mint ahogy tévesen fordítani szokták!/, nyilvánvaló az előbbi állitásunk etimológiai igazolása is. Persze a proagon szót manapság már inkább próbának, vagy főpróbának szokták fordítani, én azt gondolom, hogy akkor járunk el a leghelyesebben, ha egyszerűen "edzés"-nek fordítjuk. Az eddigiek során tehát formális rekonstrukciós módszerünkkel, az adott struktúra bizonyos törvényszerűségeinek ismeretében már nemcsak cáfolni tudtunk mások által feltárt adatokat, hanem fel tudtunk tárrá az egykorú színjátékok rekonstruálása terén egy olyan összefüggést is, amely mindeddig elkerülte a kutatók figyelmét. Módszerünkkel kikövetkeztettük, és bebizonyítottuk az Odeion típusú színházak egykori tényleges funkcióját. Ugyanakkor e megállapításunkkal megerősítettük a szóbein forgó struktúra egy eddig is ismert vonását, azt tudniillik, hogy az antik görög színjátéknak egyik ^-legfontosabb jellemzője az, hogy verseny tárgyát képezte. 5. De nézzünk egy ennél komplikáltabb példát rekonstrukciós módszerünk célravezető voltának igazolására - egyelőre még mindég az antik görög színjátszás korából. Sok tényt és adatot ismerünk az antik görög színjátékkal kapcsolatosan s ezek között egy sereg olyant is találunk, amelyet egykorú források nyomán minden szinháztörténész fel is használ, azonban - véleményem szerint - nem szokták belőlük azokat a következtetéseket levonni, amelyek ténylegesen közelebb vinnének bennünket a görög színjátékok megismeréséhez. Válasszunk ki találomra néhány ilyen közismert adatot Ilyen például az, hogy az antik görög színházban csak férfia k játszhattak, vagi' az, hogy legalább is a nagy tragikus korszak utolsó periódusában mindössze három s zinész léphetett fel egy-egy előadáson és a kar létszáma is szigorúan meg volt határozva. Ehhez még vegyük hozzá az egykorú színházépület ismeretet az ál archasznál at konvencióját és csupán egyetlen ismert görög tragédiát mondjuk Euripidész MÉDElÁját29* 110
