Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

megoldásra jutni, ezt már láttuk, de számára az elképzelhető megoldási lehetőségek nem végtelen, hanem véges számuak. O ugyanis kísérleteinél abból a körülményből indul ki, hogy nem ismeri ugyan az üzenet létrejöttének tartalmi összefüggéseit, de ismeri azt a jelrendszert - azt a nyelvet -, amelyen az üzenet megfogalmazódott. E jelrendszer s t rukturájának ismeretében viszont, mint azt korábban mi is tettük, strukturálisan, vagy ha úgy tetszik formális módszerekkel egy bizonyos meghatározott számra tudja korlátozni a megoldási lehetőségeket. /Mi például harmincegynéhány lehetőséget soroltunk fel, de nem törekedtünk teljességre, tehát módunk lett volna még találni jó egynéhány olyan újabb variánst, amely a magyar nyelv törvényszerűségei szerint újabb megoldási lehetőséget jelent. Ha azonban valamennyi lehetséges lehetőséget felsoroltunk volna, a lehetőségek száma akkor sem érte volna el a százas nagyságrendet!/

Megoldási lehetőség tehát az adott üzenet ecetében - a jelek számának elégtelensége miatt - az első módszerrel sincs, hiszen például nyolcvan féle megoldási lehetőség igen távol van még az egyetlen megoldástól. A nyolcvan és az egy közötti különbség azonban még mindég lényegesen kisebb, mint az egy és a végtelen közötti.

Tehát, bár az adott esetben a tényleges megoldást egyik módszerrel sem tudjuk a rendelkezésre álló adatok segítségével megtalálni, az egyik módszer esetében a megoldási lehetőségek végtelen sok lehetőségével szemben, a másik módszerben viszonylag kisszámú variáns között kell a tényleges megoldást keresnünk.

Ez már önmagában is igen jelentékeny különbség a két módszer célravezetőségét illetően. Ennél azonban sokkal nagyobb különbség az, hogy míg a második módszer esetében a végtelen variáció szükitésére semmiféle objektív lehetőségünk nincs, egyetlen esetleg felfedezett üjabb adat is csak véletlenül szűkíti a lehetőségeket végesre, addig a formális módszer esetében az amúgy sem túl nagy számú megoldási lehetőségeket már egyetlen újabb adat is jelentékeny mértékben csökkentheti. /Példánkban ezt is tapasztaltuk, hiszen például az üzenet végén lévő kérdőjel feltételezett felfedezése a felsorolt harmincegynehány lehetőséget már mindössze tizre csökkentettel/

De a formális rekonstrukció módszere még egy — döntő! - előnynyel rendelkezik a másik módszerrel szemben: azzal, hogy a

struktúra ismerete meghatározza azt az ir á n y t , amelyben az újabb adatot, vagy adatokat keresni kell! /Példánkban az első lépés az volt, hogy ki kell deríteni, hogy

104