Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

az üzenet közlés, kérdés vagy utasitás-e, magyarán, hogy az ü­­zenet végéről hiányzó jel pont, kérdőjel, vagy felkiáltó jel-e.Tehát tudtuk, hogy milyen újabb adat keresésére kell az energiánkat for­dítanunk!/ Mindent összevetve, nyilván világos már az olvasó előtt, hogy a rekonstrukciós módszereket illetően az első, a formális módszer mellett tesszük le a garast, azzal, hogy ez esetben a rekonstruálandó adatot magába foglaló struktúrának - példánkban a magyar nyelvnek mint jelrendszernek -I a tökéletes megismerését kell mindenekelőtt céllá tűznünk magunk elé. E mód­szer ugyanis akkor is közelebb visz a rekonstrukcióhoz, ha a rekonstruálandó tény tartalmára vonatkozóan alig ren­delkezünk adatokkal. E módszer előnybehelyezése a másikkal szentben viszont nem je­lentheti azt, hogy ha adott esetben mégis birtokába jutunk a re­konstruálandó adattal kapcsolatos tártál mi összefüggé­seknek, azokat ne használjuk fel a formális rekonstrukció meg­könnyítésére és meggyorsitására. 4. E hosszadalmas kitérő után már bizonyára joggal türelmetlen az olvasó és joggal teszi fel a kérdést, hogy mi köze volt mindennek fejtegetéseink alapvető tárgyához, a színháztörténeti kutatás mód­szereihez? A felelet azonban, úgy gondolom, már eléggé kézenfekvő. Hiszen e kitérő előtt gondolatainkat a szinháztörténeti rekonstrukció kü­lönféle módszerei és lehetőségei foglalkoztatták s e tárgyunktól látszólag távoleső kitérőben nem tettünk egyebet, mint az általá­nos rekonstrukciós módszerek két alapvető modellj ét vázoltuk fel. Újabb kérdés most már csak az, hogy e modellek hogyan alkalmazhatók a szinháztörténeti rekonstrukció módszerei­re? Bizonyára emlékezik még az olvasó arra, amit korábban Bieber egyik állításával kapcsolatosan mondottunk, az antik görög színját­szás vonatkozáséban. Arról volt akkor szó, hogy Margaret Bie­ber egy sor vázarajz alapján, amelyek mind, kisebb-nagyobb jel­­térésekkel Euripidész-témákat ábrázolnak, arra következtet, hogy Euripidész drámáit gyakorta ismételték nemcsak Athénben, hanem szerte egész Nagy-Görögország területén is. Bieber következtetése nyilvánvalóan a "tartalmi rekonstrukció" kö­rébe vág, hiszen több-kevesebb általa ismert adat - képzőmüvé-105

Next

/
Thumbnails
Contents