Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)
III. rész: A koreográfus munkatársai
1 nevezésére. Ha már megirt zenét keresnek, úgy a zeneigazgató megnevezhet egy, a balett korszakának megfelelő zeneszerzői csopor ■ tot S jellemzi a csoport minden tagját, a választást a koreográfusra bizva. Ha a zenét most kell megkomponálni és a koreográfusnak nem fűződik elképzelése egy meghatározott zeneszerzőhöz, akkor a zeneigazgató megnevezhet egy-két komponistát, akiknek stílusa minden valószinüség szerint összhangban van a témával és megnyerheti a koreográfus tetszését. Akárhogy is van, a zeneszerzőt illető végső döntést a koreográfus nem hozhatja meg egymaga. Ezt a választást csak a társulat zenei és művészeti vezetőjével egyetértésben lehet foganatosítani,mivei minden balett-társulatnak saját zenei politikával kell rendelkeznie, ez a politika pedig kötelezettségeket ró a megvalósításán működő zeneszerzőkre, mint ahogy, a maguk részéről, azok is visszahatnak rá. Ez a politika szükségképp megköveteli, hogy a megbízást a lehető legjobb zeneszerző kapja, akinek stílusa összhangban van a balettel, koncepciója megfér a koreográfuséval és megbízása belefér a költségvetésbe. Lambertnek, mint a Sadler’s Wells zeneigazgatójának költségvetése soha nem volt valami bőséges; a háború alatt pedig különösen szükség volt takarékosságra. Ezért amikor a Dante-szonátához Liszt zenéjét használta fel, ez pontosan megfelelt a társulat akkori zenei politikájának. A zene elsőrangú volt, olcsó, mert nem terhelte a szerzői jogdij és megfelelt a témának. Kegvalósitásában továbbá betöltötte a művészi eszmény követelményeit is: egységben volt a koreográfiával, amely az első perctől fogva a zenei szakember és a koreográfus szoros együttműködésén alapult. Akárcsak hat évvel később a Symphonic Variations /Szimfónikus variációk/.-^* ez az eset is megmutatta, milyen nagy mértékben járulhat hozzá a megfelelő együttműködés és a zene ügyes megválasztása ahhoz, hogy a koreográfus vizuálisan megvalósíthassa a zene vonalát, frázisszerkezetét és érzelmi koloritját. A zeneigazgatónak sűrűn fel kell bukkannia a próbatermekben. Néha maga kiséri zongorán a koreográfust és a táncosokat, és kitapasztalja, hogy kiki milyen sajátos módokon reagál a muzsikára.A pró67
