Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)
II. rész: A koreográfus témái
pillantja a királyfit, a zene felgyorsul. Az egész nem tart tovább négy percnél./ A királyfi eltűnik. /Valami csattanás. de nagyon gyors./ Ezután Britten hozzáfogott a komponáláshoz. Amint a zene nőtt, úgy kelt életre a balett} és bármily gondosan követte is szövegemet Britten, képi nyelve oly erőteljes volt, hogy az egész koreográfiát újra kellett képzelnem. Gyakran megtörténik ez olyankor, ha a zenét külön a balett céljára rendeljük. A munka a metamorfózis olyan szakaszain megy át, mint a pillangó fejlődés közben. Először jön a szcenárium; aztán a zene nyújtotta érzelmi és ritmikai keret; és végül a mozdulatok. így könnyen megtörténhet, hogy mire a koreográfus próbálni kezd, eredeti elgondolása egészen másként fejlődött, mint azt az első kidolgozás alkalmából képzelte. A Pagodák hercege esetében úgy látszik, hogy a koreográfus és a tervező "forgatókönyve" vagy librettója bizonyos fokig elvált a koreográfus és a zeneszerző librettójától, bár a szerző-koreográfus személye összekapcsolja a kettőt. A balett alkatrészeinek ez a különválása a müvet a szinpadon is jellemezte és ezt több kritikus szerkezeti hibának is minősítette. Komolyabb szerkezeti hibája volt a balettnek az igazi motiváció hiánya. A műnek nincs erős meeefonala. Az I. felvonás elég jól épitett. A király, a jő és a gonosz törpék, az öreg tanácsosok és 3elle Epine alakja világosan megrajzolt; ám a királyfi megjelenésére nincs semmi ok. Még csak nem is Belle Rose álmát testesíti meg eszményi szerelmeséről. így hát miért kelne útra felszólítására a leány, bizalommal eltelve? És amikor elindul és - a II. felvonásban - megérkezik az elemek világába, semmi koreográfiái kapcsolata nincs az elemekkel. Az elemek táncai pedigmindenképp túl hosszúak, akárcsak a III. felvonás divertissementjai,amelyek Belle Rose és a királyfi nászát ünnepük. /x/ John Cranko: Making a Ballet /Egy balett elkészül/. Sunday Times, 1957. január 20. 38
