Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)

II. rész: A koreográfus témái

A nyers szcenáriumot részletes koreográfiái tervvé kellett változtatni. Ez a többi művésszel való megbeszélés utján alakult ki.

"Mikor kifejtettem ezeket a gondolatokat John Pipernek44'- mondotta Cranko -, ő megértett és fellelkesült, ügy határoztunk, hogy a "pagodák" Steinberg és Paul Klee4^- különös építményeivel állnak majd rokonságban és semmi közük nem lesz a XVIII. századi '"chinoiserie" /él-kinaiság - a ford./ valamiféle utánzatához. Élesen körvonalazott, ellentétes szinü, előre mozgő vagy hátragördülő formákat használunk majd, ily módon jelezve térkoncepciónkat; a paloták és a helyszínek realisztikus ábrázolás helyett inkább a képzeletben kelnek majd életre.

A díszletnek is mozognia kell és igy a tánc részévé válik majd. Más szóval: a díszlet mozgásai önálló szerepet játszanak és nem pusztán illusztrativ funkciót töltenek be, mint a realista tengeri viharok, kitörő vulkánok stb. Vagyis semmit nem akartunk kifejezni színpadi effektusokkal, amit nem fejez ki maga a tánc is.

Egy este megkérdeztem Brittent, van-e valami javaslata a zeneszerzőt illetően. Nem is álmodtam, hogy a Pagodák szenvedélyre lobbantja és ő maga vállalkozik a feladatra.

Ismét megvitattuk az egész balettet. Britten különféle témákat javasolt; ezekre ő majd rövid variációkat ir az epizódikus táncok aláfestésére, de ugyanakkor bizonyos folyamatosságot is adnának a műnek, mint egésznek.

Együttesen kidolgoztuk az egész balett valamiféle "forgatókönyvét", mintha csak némafilmet terveznénk. Például:

Belle Rose szomorúan belép és kifelé pillant, hogy megtudja, egyedül van-e /rövid bevezető taktusok/,

Eltáncolja magányát. /Egy perc./

\

Látomást lát egy zöldruhás királyfiról. /Lassú zene, amelynek tartama alatt elterjed a füst, aztán, mikor a lány meg37