Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)

II. rész: A koreográfus témái

1. fejezet

A SZERZŐ-KOREOGRÁFUS ÉS MÁSOK

A szerző az a személy, akiben a balett témája megfogan. Lehet azonos a koreográfussal, de lehet más valaki is. Akárki legyen is azonban, kapcsolatban kell állnia a koreográfiái alkotás minden fázisával, bár elsősorban a legkorábbi fázisok tartoznak hozzá: először az eszme kialakítása és Írott szcenáriummá valő fejlesztése; másodszor a koreográfiái terv vagy librettó kidolgozása a koreográfus és a többi munkatárs társaságában.

Ebben a fejezetben a szerzőről beszélünk. A következő fejezetben tárgyaljuk majd azokat az alkotási fázisokat, amelyek őt elsősorban érdeklik. Mindkét fejezet érint bizonyos szakmai szempontokat, de nem kívánnak szabályokat vagy alkotási módszereket lerögzíteni; az ilyesmi, még ha kívánatos volna, akkor is lehetetlen.

így például nincsenek szabályok annak meghatározására, hogy kiből lehet balettszerző. Mindenesetre három embercsoport tagjai közül szokott kikerülni. Lehet koreográfus, lehet a koreográfus valamelyik munkatársa - zeneszerző, tervező, sőt, táncos is -, és lehet iró vagy költő, mint a legrégibb balettszerzők.

A történelem mindhárom csoportot illetően számos példát mutat feL nemrégiben fordult elő Savin- Gordon1, esete /1935/: már megírta A léhütő útja szcenáriumát és megkomponálta zenéjét is, mielőtt Einette de Valois a balett koreográfusa letí. Hugh Stevenson már megírta e szcenáriumot és megalkotta a díszletterveket a The Planets /A bolygók/ számára /1934/» mielőtt Madame Rambert megbízta volna a koreográfiával Anthony Tudort; s ez lett Tudor első időt álló sikere ennél a társulatnál. Milko Sparemblek, a je-19